„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sok a szöveg az emberi nyomorról, a cigány kérdésről a közbeszédben. Sokak szerint korunk legnagyobb problémáját ők jelentik!! Megvagyok győződve, hogy ez a meztelen gyerek, akárcsak a többi gyermek nem problémája a világnak, hanem a létünk célja! E parányi élet számunkra a mennyország kulcsa!! Igen, ha lehajolsz jósággal hozzá, akkor pont általa nyer értelmet a munkád, az életed, nagy házad, mindaz mivel Isten megajándékozott! Öt felnevelve szeretettel jósággal megválthatod a belépő jegyedet a szeretet országába, az öröké valóságba!! Bátram biztatlak, mert én is sok sok hasonló gyereket fogadtam be az elmúlt húsz évben, és közülük mára már nagyon sokan nagyszerű diplomázott ügyes emberek, olyanok akikkel bátran el mernék menni akár Ferenc pápához is egy pohár teára!! .... Az elmúlt húsz év nagy tanulsága: a szegény ember, - akárcsak a bibliai Lázár -, Isten drága ajándéka, mentőöv a jómódban élő emberek számára!