Örömbe és viseletbe öltözve fogadtuk a szentsimoni, kozmási és a szentimrei gyermekcsoportokat, miként az elmúlt esztendők során, most is. Köszönettel vagyunk a Gyöngyvirág Egyesületnek, hogy csokorba fogta a mai napot!
Kolozsvári Tibor
A Portiuncula-szentély mintegy nyolc évszázadon át őrizte Assisi Ferenc életének és a születőben lévő Kisebb Testvérek Rendjének helyeit.
A Porziuncola, maga Ferenc akaratából, az a hely is, ahol Assisi szentje meghalt.
A szent akkoriban az assisi püspök palotájában lakott, és könyörgött a szerzeteseknek, hogy gyorsan szállítsák őt a Portiuncula kápolnához, mert ott akarta lelkét Istennek átadni, ahol, mint mondtuk, először ismerte meg világosan az igazság útját (FF 507).
Itt fogadta 1226. október 3-án este énekelve a halál nővérét:
áldjon Uram, nővérünk a testi halál,
amely alól egyetlen élő ember sem menekülhet.
Jaj azoknak, akik halálos bűnben halnak meg!
Boldogok, akik megtalálják a te legszentebb akaratodat,
mert a második halál nem árt nekik (FF 263).
Istennek hála megvolt Szászvároson is a tanévkezdés. A gyermekek jól vannak, öröm volt velük találkozni, a tanévkezdő szentmisében a ház minden lakójára, támogatójára a jó Isten áldását kérni!!
Szeretettel,
Csaba t.
Torockói Kis Szent Teréz búcsúról három kép és sok ima, béke, szeretet!! Isten áldása kísérje a Székelykő tövében meghúzódó otthonunk minden lakóját!!
Szeretettel,
Csaba t.
Köszöntünk és magasztalunk, édes őrzőangyalok!
Érettetek az Istennek mély hálával hódolok.
Hogy titeket, tiszta lelkek, bűnös gyarlóságunknak
Gyámolítójává rendelt, örök hála Urunknak!
Ó, tehát ne hagyjatok el, ha bal útra tévedünk,
Nehogy győzzön a rossz lélek, test és világ ellenünk.
Az üdvösség ösvényére vonjon áldott kezetek,
Hogy lelkünk a mennyben egykor áldja Istent véletek.
Október 2
Október 1. Kis Szent Teréz ünnepén, 12.00 órás szentmisében nem csak a házunk védőszentjét, de téged is szeretettel felköszöntünk mindazokkal, akik megtisztelik a gyermekvédelmi otthonunk kápolnájának a búcsú ünnepét!!
Szeretettel készülök Torockóra,
Csaba t.
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!
Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!
Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!
Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!
Benedek Elek, Elek apó (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.)
A népmese napját szeptember 30-án, Benedek Elek, a nagy mesemondó születésnapján 2005 óta ünneplik.
Miért veszi el kincseinket Isten ? Talán rosszat akar nekünk? Semmiképpen . Életünk útjának a végén Ő az , aki ölelő karjaiba vár , akinek keblén végtelen örömmel megpihenhetünk . Meg akarja könnyíteni a hozzá vezető utat.Kitől lassabban , kitől gyorsabban veszi el a dolgokat , amelyek az élethez kötik , fokozatosan kiüresít, hogy végül egészen és örökre betöltsön . Végül magunkat egészen kiüresítve , esetleg megfosztva egészségünktől , ifjúkori szépségünktől, tetterőnktől, friss, ragyogó elménktől, odaállhatunk mennyei Atyánk elé, akinek keblén végtelen örömmel megpihenhetünk . Elképzelhetetlenül többet kapunk , mint amit itt, a földi életünkben birtokolhatunk.
Csaba testvér
