Amikor megláttam, hogy ennek a kislánynak a legfontosabb dolog, hogy Csaba t. haját nagyon finoman fésülgesse ... és nem érdekelte az ünneplés”, a magas rangú vendégek .... stb. megfeledkezve mindenről elfoglalta magát szeretetének ilyen gondoskodó kifejezésével, játékával .... eszembe jutott gyerekkorom,
amikor nyaralásaimkor nagyapám karjaiban ülve, egy fából készült, de halvány kékre festett, nagyon puha szőrű baba kefével mindig kefélgethettem nem túl dús - vagyis elég kevéske - pihe puha haját. Jó érzés volt , hogy a nagy, magas, erős férfi, az én Nagypapám - hagyta magát gyengéden cirógatni a kefével hosszú perceken keresztül. Babáztam a papámmal. Még ma is, ennyi sok év után emlékszem és melegség tölti el a szívem, lelkem.
Ez a kislány is emlékezni fog arra, hogy az egyik legnagyobb családdal bíró Apát, aki 4-5.000 gyerekről gondoskodott, ő valamikor, annak biztonságot adó karjaiban ülve, fésülgetett a kis játék keféjével. Micsoda erőt-, bátorságot adó élménye lesz neki is. Bármit megtehet, ha azt finoman, szeretettel teszi.
Lehet-e Férfiaknak ennél szebb üzenettel nevelni, készíteni a jövőre egy gyermeket?
Van-e a mindennapjainkban bátorságunk kimutatni, hogy akár gyenge szálakon függő kapcsolatainkban elővegyük mi is a szeretet fésűjét és megfésüljük egymás kócos lelkét vagy haját, bárhol, bármikor, bárkik előtt ?
