Kedves Frigyes, vagy Fric ahogyan a gyermekeink szólítanak, szeretettel köszöntelek, Isten áldását kérem rád, szép születésnapodon! Imádkozom érted, hogy a képen látható barátaiddal, mire betöltöd a félszázat egy nagyszerű filmet forgass mindannyiunk örömére!
Szeretettel,
Csaba t.
Negyven éven át látta el Konrád az altöttingi Szent Anna-kolostor kapusi szolgálatát. Nemcsak az imádságban való buzgósága, hanem a zarándokok, vándorok és szegények iránti szolgálatkészsége és áldozatos szeretete is fáradhatatlan volt.(...)
A kolostor kapujánál végzett szolgálatát így méltatta Pacelli bíboros, németországi nuncius, a későbbi XII. Pius pápa:
"Isten szolgája egyben az emberek, rendtársai és a nép szolgája is lett. Az altöttingi kapus anélkül, hogy pap, teológus vagy igehirdető lett volna, a szeretet apostolává vált. Megszentelődésének útja persze érdes és kemény volt: a vezeklés útja, a kereszt szegénységének az útja. Konrádban, a hit, a hűséges kötelességteljesítés és keresztény felebaráti szeretet e hősében hiába keresitek más szentek csodálatos nagy tetteit, amelyekre ámulva figyel fel a világ. Meglátjátok azonban benne a szent remeték jámborsága mellett az erénynek azt a hősiességét, amely nem marad el a nagy szenteknek Krisztus Egyházában végzett tevékeny élete mögött."
Konrád testvér 1894. április 21-én halt meg Altöttingben.
1930-ban boldoggá,
1934. május 20-án szentté avatták.
A gólyák már megjöttek, a zarándokokra még várunk!!
Várjuk őket is szeretettel,
Csaba t.
Ma láttam néhány fecskét..... Isten hozott!!
Csaba t.
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajjon megvan-e még az ő puha fészke.
És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.
Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.
Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.
Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.
Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.
Az eresznek alját nagy hamar ellepték.
Kiki reá talált a maga fészkére.
Mindenikben egy pár pompásan elfére.
Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.
Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem: Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!
„A zarándok nemcsak fárasztó kilométereket ró e háromdimenziós világban, hanem mint ki meghallva a lelke ajtaján zörgető Krisztust, útrakel, hogy kitárja az ajtót a végtelenre, egy új világra, hol minden, de minden ajándék, ahol mégis mindennél fontosabb az Ajándékozó maga, kivel nemcsak találkozik, hanem "magad is ajándékokat osztva, ajándékká válsz"!
Jó dolog jónak lenni, bátorító, vigasztaló áldást osztó áldássá válni. Jó az Istennel való mindennapi létet, társaidnak, a környezeted számára, boldog Mennyországgá tenni.”
Csaba t.
Benedek Radvanszki , az Esztergomi Ferences Gimnázium volt diákja, Corvinus egyetemi társaival összefogott, és élelmiszert, édességet, tisztító szereket küldtek Böjte Csaba székelyhídi gyermekeinek.
Isten áldjon és segítsen benneteket a gondoskodásért!
"A magányos bérctetőn álló fát a vihar sokkal könnyebben kicsavarja, de ha az erdőben egymás mellett vannak, egymást védik, óvják, közösen a legnagyobb orkánnal is sokkal könnyebben fel tudják venni a harcot."
Csaba testvér
Isten nem mond le rólad, közel állsz a szívéhez. Te, aki még nem ismered szeretetének szépségét, te, aki még nem fogadtad el őt életed középpontjaként, te, aki még nem tudsz ellene mondani a bűnnek.
Magyar Kurír
