Havazott fújt a szél, de szerencsésen haza értünk Dévára!! Mindenki maradjon otthon, ha nem akar hóember lenni!! 
Drága Mennyei Atyánk, nagy nagy alázattal kérlek, hogy adj nekünk erőt, hogy arra összepontosítsunk aminek elvégzését ránk bíztad! Segíts, hogy minden időnket, energiánkat arra fordítsuk, hogy a magunk dolgát jó végre vigyük. Add, hogy megértsem, hogy sokkal jobb, ha még botladozva is, de a magunk dolgát végezzük, mint ha más dolgába belekontárkodunk.
Imádkozzunk:
…a fiatalok sokszor és jó szemmel meglátják az álságokat, a képmutatást, a hamisságot. Ne engedjük el a kritikát a fülünk mellett, legyen ez önnevelési lehetőség számunkra. És bizony, ahogy mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek, belefér az is, hogy a fiatal téved, hibázik… – ettől ne essünk kétségbe.
Köszönöm szépen Pocsai János atya meghívását, vendéglátását és az Encsi testvéreim jóságát, szeretetét!! 
Kérem Uramat, adja meg, hogy szívéből szívembe nagy folyó fakadjon, sötét éjszakában pislákoló hitemből sok-sok gyertyaláng szülessen, és bármilyen maszatos arcban, elesett lényben is gyermekeim Őrá találjanak. Adja meg, hogy az élethez hajolva, a kicsiket gyámolítva, a gyengék hibáit eltűrve, a kereszt alatt görnyedezve, mosolyogva újrakezdve mindig-mindig Istent szolgáljam és a rámbízott gyermekek is.
Vannak nagyszerű gyóntatók, akik karizmaként kapták, hogy szinte belelátnak a lelkekbe, rátapintanak a gyenge pontokra, és jóságosan, irgalmasan, ha kell, határozottan vezetik az embereket. A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem ha szükséges, keserű orvossággal vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással.
Csodálatos érzés tudni, hogy munkáddal örömet okozhatsz a végtelen Istennek! Tudni azt, hogy erőfeszítéseid, mindennapi csetlő-botló jó szándékod parányi kezedet Isten végtelen kezébe teszi, és lábadat a végtelent járó Isten lépteihez igazítja. Ez a tudat adjon neked bátorságot, hogy bizalommal az utadon szeretettel tovább tudjál menni!! 
Gondjainkat Szent Rita közbenjárásával ajánljuk Teremtő Istenünk irgalmába!! 
Lelki értelemben is igaz, hogy „a szülő csak az asztalt tudja megteríteni, de a gyermeknek magának kell kinyújtani a kezét az asztalon lévő táplálék után, ő dönt arról, hogy abból mit és mennyit vesz magához." 