A Nemadomfel Együttes és Böjte Csaba atya jótékonysági körútja 
A mai nap a nappal és az éjszaka hossza egyenlő!
Milyen szép, hogy a Szűzanya nem abból indul ki, hogy mire képes, mihez van kedve, tehetsége, hanem abból, hogy mit kér tőle az Isten.
Ha mentegetem magamat, akkor ezzel a saját hibáimat lekicsinylem, letagadom, így nem is akarok, nem is tudok változtatni rajtuk, nem tudom jóvátenni őket, megmaradok bennük, és sajnos lassan, fokozatosan táptalajává válhatnak nagyobb bűnöknek is. A bűnökben mind távolabb sodródom álmaimtól, életem szép, nemes céljaitól, magányos leszek, torzó, olyan mint egy befedetlen, lakhatatlan ház, vagy mint a hordó, amit az abroncsok nem tartanak össze. Isten a szabad akaratomat nem töri össze, az ajtóban áll, zörget, de a döntés az én kezemben van.
Az ember szíve arra való, hogy szeressen, adjon, ajándékozzon. Az ember halála, ha magába zárkózik, ha csak magának él. Lehet, hogy furcsa, de én hiszem, hogy a jó ember olyan, mint a tiszta kút, amelyből bármennyit merítenek, mégis mindig tele van tiszta, friss vízzel.
A fák szinte megköszönték, hogy levegőhöz jutottak, és a nőnapra kapott jácintok is örvendeztek új helyüknek. Hála és köszönet Krisztina nevelőnek, hogy rávett bennünket a kinti munkára, és irányította kezünket! És köszönet minden felnőtt kollégának és különösen a gyermekeknek, akik nagyon lelkesen tisztították az udvart, és hordták a levágott faágakat! Éberen várjuk minden nap a magnólia fa virágait! :)
Jó dolog útra kelni, jó dolog Isten alkotta csodaszép világot megcsodálni, a jót napról napra tenni, de az is jó dolog, ha az ember otthon megpihenhet!!
Egy nép életében a bűnbánatnak, az újrakezdésnek abból kellene állnia, hogy fölkelünk, megrázzuk magunkat, nem kesergünk, nem siránkozunk, mert az vagy elveszi minden életerőnket vagy pedig bosszúra sarkall, hanem újból, ezredszer, százezredszer is elindulunk, hogy azt a vidéket, ahol élünk, megszenteljük Isten dicsőségére és az itt élő emberek örömére.
2019 márc. 15-én az Arad megyei Opálosról elzarándokoltunk Világos nevű helységbe! A világosi vár omladozó falai alatt, (a szöllősi mezőn) 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Görgei Artúr magyar honvédhadserege I. Miklós orosz cár inváziós hadserege előtt. A 20 kilométeres utat, az útközben elmondott imáinkat a szabadságharc ideje alatt elesett katonákért ajánlottuk fel! Imádkoztunk azért is, hogy Isten gyermekeinek szabadságában, békében, jó testvérekként élhessen minden nép az ő drága szülőföldjén!! 
