A tudományos felismerések az evolúcióról szemben állnak az ószövetségi teremtéstörténettel.

Az ószövetségi Szentírásban, a bronzkor küszöbén a Jóisten az alapigazságokat szerette volna elmondani a 3-4 ezer évvel ezelőtti embereknek. Logikus, hogy azon a nyelven beszélt hozzájuk, amelyet akkor értettek – és nemcsak az emberi nyelvre gondolok, hanem a gondolkodásra is: olyan képeket használhatott, csak olyan fogalmakról beszélhetett, amelyeket az akkori ember fel tudott fogni. Egyszerűen és szépen elmondta, hogy: „Ti az én gyermekeim vagytok, szeretetből adtam nektek a létet, bízzatok bennem, mellettetek állok.” Abban az időben a mai tudományos evolúciós elméleteket – amelyek még mindig nem nyertek bizonyítást! – meg sem értették volna.

A bibliai teremtéstörténet azt üzeni, hogy Isten a világot jónak alkotta, Ő teremtette a Napot, a Holdat, a csillagokat, az állatokat, tehát ezek nem istenek, ahogy a korabeli emberek hitték.