Mondják, milyen sok abortusz és válás van manapság.

Ez tényleg szörnyű, és én egyet is értek. De mondok egy példát: az 1920-as évek elején a Tisza partján egy néniről kiderült, hogy megölte a férjét, bevallotta, hogy légyölő papírt áztatott ki, és a mérget hitvese italába keverte. Kérdezték, hogy jutott eszébe ilyen szörnyűség.
Azt felelte, hogy mindenki így csinálja. Egy nagyszabású nyomozás kiderítette, hogy néhány faluból 100-120 esetben az asszonyok így tették el láb alól gyűlölt társukat. Feszültségek akkor is voltak a házasságban, sajnos gyakran előfordult, hogy nemcsak szóban, hanem fizikailag is öldökölték egymást, de válás nem volt. Nem volt abortusz, nem volt fogamzásgátlás, de sokan barbár módon elpusztították az újszülöttjeiket; megszegelték, mákos teával örökre elaltatták őket. Én azt mondom, bűn, ha egy házaspár elválik, de még mindig jobb, mint titokban mérget keverni.

Nem az aranykorból jövünk, de hiszem, hogy úton vagyunk az aranykor felé.

A mai helyzet sem rózsás, de a mai világ nem rosszabb, mint a régi, inkább őszintébb, szókimondóbb. Szerintem a mai hatalom gyakorlói nem rosszabbak, hanem „jobban láthatóak” a régebbieknél.