A szeretet Istene, a világmindenség ura mit tesz ilyenkor?

Elmegy egy magányos helyre, ahova több mint ötezer ember követi, egész nap prédikál, gyógyítja a betegeket. Milyen szép, hogy Jézus, mintha semmi sem történt volna, megy azon az úton, amelyet a mennyei Atya kijelölt számára. Nem foglalkozik a sötéttel, próbálja a szeretet, a bölcsesség fényét gyújtani az emberek szívében.

Este a sok ember megéhezett – Keresztelő János halála miatt gyűltek össze ilyen nagy tömegben körülötte –, és Jézus azt mondja tanítványainak, adjatok enni az embereknek. Ekkor történik a csodálatos kenyérszaporítás. Az emberek királlyá akarják választani. Szeretnének egy politikai lázadást, pl. felgyújtani Heródes palotáját, hogy egy új, szebb világ keletkezzen. Döbbenetes, hogy Jézus ezt is kísértésként fogja fel. Ő nem ezért jött, hogy forradalmak által megváltoztassa a világot, hanem azért, hogy szeressen.

Tudja, hogy az egyik felkelés a másikat érné, attól nem lesz jobb a világ, ha jó pár ember agyát szétloccsantják, a vérét kiontják. A világot igazából a szeretet teszi jobbá.

Ezért szétoszlatja a tömeget, az apostolokat bárkába ülteti, elküldi, felmegy a hegy tetejére és magányosan imádkozik. Ha ezt nézzük, akkor értjük meg, hogy mi a bűn, mi a gonosz: az, aki a szeretet útjáról le akar minket téríteni.