Ő mint Isten nagyon jól látja, hogy nem „babra megy” a játék, a földi életnek hatalmas a tétje, az ember dönthet a végtelen és a semmi között.

Döbbenetes, ahogy Jézus Jeruzsálem előtt térdre borult, sírt: „Hányszor akartalak összegyűjteni benneteket, mint kotló a csibéket, de ti nem akartátok.” [Lk 13,34; Mt 23,37]