Josephus Flavius a Bellum Judaicum (A zsidó háború) című művében leírja, hogy Jézus halála után harminc évvel a római hadsereg körülveszi a gyűlölettől fortyogó várost, és hároméves ostrom után beveszi.

Az ostrom olyan szörnyű volt, hogy az anyák őrületükben megették halott gyermekeiket, a katonák ínségükben patkányokra vadásztak, és végül a várost leromboltatta a római hadvezér, minden férfit, aki a harci kerekek magasságánál nagyobb volt, keresztre feszíttetett.