Ha „vette volna a kalapot”, és angolosan távozik, itt hagyott volna minket a pácban, akkor nem azt mutatta volna, hogy Isten végtelenül szeret bennünket.
Egyik eshetőséget sem választotta.
„…a fiatalok sokszor és jó szemmel meglátják az álságokat, a képmutatást, a hamisságot. Ne engedjük el a kritikát a fülünk mellett, legyen ez önnevelési lehetőség számunkra. És bizony, ahogy mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek, belefér az is, hogy a fiatal téved, hibázik… – ettől ne essünk kétségbe.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.
Please wait...