Ha „vette volna a kalapot”, és angolosan távozik, itt hagyott volna minket a pácban, akkor nem azt mutatta volna, hogy Isten végtelenül szeret bennünket.
Egyik eshetőséget sem választotta.
„A szülőnek az a dolga, hogy egyen, aludjon, dolgozzon, találkozzon a barátokkal, napjait szője át az imádság, élje a saját életét a lehető leghitelesebben, és bízzon abban, hogy Isten a jó munkát, amit benne elkezdett, előbb-utóbb véghezviszi a gyermekében is. Ez a feladata, nem több – de ez sem csekélység.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.
Please wait...