A keresztény egyházak abban hisznek, hogy Isten eljött a földre, és megmutatta az igazi arcát.

Egyetlen más vallás nem mondja, hogy az ő alapítója, prófétája Isten, mindenki azt mondja, hogy ember volt: Buddha Kr. e. a VI. században élő nemes, Konfucius Kr. e. 500 évvel élő kínai bölcs, Mohamed Kr. u. VI-VII. században élő kereskedő... Egyedül Jézus Krisztus merte azt állítani, hogy Ő az Atyától jött, és nemcsak mondta, hanem életével, halálával bizonyította is, hogy Ő valóban Isten fia.

Tehát egyfelől vannak az emberek, akik az Ég felé nyújtóznak, és megsejtenek valamit a titkokból, amelyeket mások számára is megfogalmaznak, másfelől az Isten, aki az Égből hozzánk jön, és felénk nyújtja karját.

Más műfaj az ember alkotása és egészen más Isten alkotása. Nem mondhatom, hogy az emberi mű nem lehet gyönyörű: Nagy Szent Teréz, Konfucius írásai, Ghandi, a dalai lámák és a többi vallásalapító gondolatai rendkívül értékesek, de mégis más műfaj, nem evangélium, nem Isten személyes, közvetlen szava hozzánk. Ezeket az írásokat nagyra kell becsülnünk, azokat az embereket, akik ezen eszmék alapján keresik az Istennel való találkozást, kiteljesedést, az Egyház minden fórumon nagy-nagy tisztelettel övezi.

Ez a nagy különbség a kereszténység és a többi vallás között. Ez nem jelentheti azt, hogy a keresztények jobbnak tarthatják magukat a többieknél, lenézhetik őket, viszont a többi vallás hívei nem Isten személyes, tiszta, szép szavait követik, hanem egy emberét, aki lehet csodálatos és nagyszerű, de mégsem maga az Isten.