A Szentírásban az alvó kisfiút, Sámuelt megszólítja az Úr, aki nem érti a szavakat, ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy megnyilatkozzék neki.

Isten újra beszél hozzá. A főpaptól tanácsot kér, aki azt mondja neki: „Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: „Beszélj, Uram, szolgád figyel!” [1Sám 3,9]

Nagyon sokan érzik, hogy valaki szólítgatja, hívja őket, és legjobb szándékuk szerint el is akarnak indulni, és nekiállnak mindenféle erőket, energiákat megidézni vagy agykontrollozni... Nem hiszem, hogy Isten annyira elbújna, hogyha tiszta szívvel keressük, ne tudnánk rátalálni. Aki őszintén, tiszta szívvel keres, az nem tévedhet el nagyon. Ahogy Szent Pál megfogalmazta: „...ő [Isten] ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát.

S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.” [ApCsel 17,25-28]