Ha látok egy sízőt a hegyoldalon, amint nagyot esik és összetöri magát, akkor nem arra gondolok, hogy a síelés rossz, mert nagyon össze tudja törni magát az ember, hanem azt, hogy az az illető ügyetlen volt, rosszul síelt – ettől még a síelést nagyszerű sportnak tartom.

Nem azt mondom ezzel, hogy magánügynek tartom, hogy egy pápa, püspök, pap vagy világi hívő betartja-e a krisztusi tanításokat, „összetöri-e magát a pályán”. Nem, mert minden kudarc a mi kudarcunk is, hisz egy csapatban vagyunk, de ettől még az Egyház szent és igaz.

A katolikus hit a Szeretet Istenének a törvénye. Nagyon jól tudom, hogy a történelem folyamán a püspökök, papok a szeretet útjáról sokszor letértek, voltak keresztes háborúk és egyéb bűnök is, de az első vértanútól, Szent Istvántól kezdve napjainkig az Egyház nagyjai, hiteles képviselői mindig a szeretet, a jóság, az irgalom, a kiengesztelődés szószólói voltak. Én is fel tudnék sorolni néhány hibát, amelyektől szeretném, ha sikerülne megszabadulnunk. Ha az ideálishoz mérjük a dolgokat, nagyon el tudunk keseredni, hiszen szeretnénk, hogy az Egyház tökéletes legyen. Viszont látjuk azt is, hogy sok emberi gyarlóságot levetkőzött az évszázadok folyamán.