Jézus nem fecsérelte az idejét, erejét azzal, hogy Heródesen botránkozzon, amikor az lefejeztette Keresztelő Jánost, hanem ment tovább a szeretet útján.

Nagypénteken sem azt nézte, hogy a többiek hogyan kiabálnak, őrjöngnek, köpdösnek, hanem ment tovább a szeretet útján.

Nekem sem azt kell néznem, hogy a plébánosom, a szomszédasszonyom, aki naponta jár templomba, mennyire van a helyzet magaslatán, hanem azt, hogy én magam hogyan járok a szeretet útján. Az ő bűneik, hibáik nem jogosítanak fel engem arra, hogy letérjek a szeretet útjáról. Én nem ünneplem meg, de még gyásznapot sem tartok azon a napon, amelyen apámat elhurcolták a kommunista verőlegények, hogy börtönbe zárják, összetörjék, megöljék. Nem tartom meg ezt a napot, mert Krisztus azt kéri, hogy bocsássunk meg hetvenszer hétszer, és ez szabadságot jelent nekem. Szabad vagyok, mert nem kell magammal hurcolnom ezt a szörnyűséget.