„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Az év végéhez közelítve az ember kicsit megáll, és elgondolkozik a mögötte hagyott évről, számot vet az elmúlt időszakkal. Még inkább így van ez, ha egy hosszabb periódusra, méghozzá 20 év munkájára tekint vissza az idei év. Pataki Nikolett megkérte Csaba testvért, foglalja össze az alapítvány első két évtizedét.
Please wait...
