Nagyon szeretem édesanyámat, és ő is nagyon szeret engem, mindig a javamat akarja, ezért következetes volt hozzám, és ha kellett, szigorú.

Amikor moziba akartam menni, és éppen büntetésben voltam, emiatt a szórakozás nekem nem járt ki, nagy szomorúan odamentem a kedves nagymamámhoz, és elmondtam neki szörnyű fájdalmamat. Nagymamám addig győzködte anyukámat, hogy az ő közbenjárásának köszönhetően sok jó filmet tudtam megnézni.

Édesanyám mindennap imádkozik értem egy-egy rózsafüzért. Hogy mi lesz és hogyan lesz ennek gyümölcse, hogyan ad ez szárnyakat az embernek, nem tudom, de egészen biztos, hogy Isten előtt jó és kedves, ha az emberek egymást lelkiekben is hordozzák.

Olyan öröm látni, hogy a gyerekeim összetartanak, s ha valamelyik elkövet valami kópéságot, a többiek megvédik, próbálják kimagyarázni, mentegetni, segítenek jóvátenni a másik galibáját. Persze átlátok rajtuk, de mégis nagy-nagy érték a szememben, még boldogabbá tesz engem. A Jóistennek is nagyon sokat jelent, ha szívünkön viseljük egymás sorsát, hogy együtt érjük el a mennyországot.