Kíváncsi lennék arra, aki a kereszten agonizálva képes lenne még ennél is érthetőbben fogalmazni.

Már a kezdetekkor, az ősegyházban Jézus Édesanyját különleges módon tisztelték, már akkoriban egyértelmű volt mindenki számára ennek a kijelentésnek a jelentősége. Éva, az első nő, az emberiség első anyja által jött a bűn a világba. Mária a keresztények édesanyja, aki által kiáradt a kegyelem mindannyiunkra.

Fogantatásától kezdve tiszta volt, bűntelenül született, mentes volt a rosszra való hajlamtól, nem követett el bűnt.

Az Egyház azt szeretné érzékeltetni velünk, hogy Isten a szeretet, és ehhez a végtelen jósághoz, szeretethez nem fér hozzá a bűn, a szenny.

Bár mi nem szeplőtelenül fogantunk, nem vagyunk bűntelenek, de ezt a célt, ezt az álmot szeretnénk megvalósítani és elérni, hogy minél kevesebb legyen életünkben az önzés, a kapzsiság, a hatalomvágy, és minél több legyen az Isten által felkínált tiszta, keresztény öröm – a boldogság.

Gábor angyal így köszönti: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” [Lk 1,28] Isten különleges módon előkészítette Máriát üdvtörténeti szerepére, hogy a Megváltó anyja legyen, ezért még mielőtt kimondaná az „igen”-jét, azt mondhatja Neki: kegyelemmel teljes vagy és áldottabb minden asszonynál.
Aki kegyelemmel teljes, abban nem lehet semmiféle bűn. A kettő kizárja egymást.

Hasonlóan ahhoz, ha egy csupor színültig tele van mézzel, abba nem lehet semmi mást tölteni.  Ez nem jelenti azt, hogy Máriának könnyű volt, nem, de mindig meg tudta tenni a mennyei Atya akaratát.