A gadarai ördöngös, amikor a rossz hatalma alá került, mindinkább eltávolodott embertársaitól, nem bízott bennük, nem akart velük együtt lenni, megdobálta őket, saját magát is gyűlölte, szét akarta a fejét verni a köveken.

A bűn következménye az elzártság, a magunkba fordulás, a kétségbeesés, a reménytelenség. Ez nem Isten büntetése, hanem a bűn zsoldja. A mennyország pedig boldogság, odafordulás, bizalom, megtisztult állapot.

Ami a Földön elkezdődik, az bontakozik ki a túlvilágon. Ha a földi életben szeretetlenségemmel falat építettem magam köré, hogy elzárjam magam Istentől és embertársaimtól, önző érdekeim rabja voltam, akkor halálomkor tökéletesen alkalmatlannak érzem magam arra, hogy az Istennel találkozzak, ezért ellene mondok.

Képtelen vagyok Istennel lenni, mert egész életemben ellene voltam. Ez a szenvedés hasonlít a tisztítótűzben átélthez, de nincs benne semmi vigasztalás, hogy véget ér, és utána nagy öröm tölt el. Ez egy végleges állapot.

Döntsünk újra és újra a szeretet mellett, és akkor már itt a földön megyünk a magunk édenkertjébe, és ez az állapot halálunk után kiteljesedik.