A mai nap Szent Adorjánt választottuk, hogy vezessen a mindennapjainkban.

Szent Adorján...

Adrianus valamikor a II. és III. szászad fordulóján Maximianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúságot, Nikodémia városában. A császár maga is bálványoknak áldozott, s parancsba adta, ezt tegye mindenki a fennhatósága alá tartozó területeken, aki pedig erre nem hajlandó, azt börtönbe kell vetni, meg kell kínozni, s ha ezek után sem tér jobb belátásra, ki kell végezni. Rengeteg keresztény került ebben az időben is a császár börtöneibe.

Adorján a katonai szolgálattevők kapitánya faggatni kezdte a foglyokat. Kíváncsi volt állhatatosságuk titkára, mi viszonzást várnak a kiállt szenvedésért. Azok a következő szavakkal válaszoltak neki: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” (1.Kor.2,9)

Ezt hallván Adorján nyíltan kiállt, és így szólt katonáihoz: „Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!” Mikor ezt a császár meghallotta, vasra verve börtönbe vettette és kivégeztette, amiért megtagadta az áldozat bemutatását. Így lett Szent Adorján a börtönőrök védőszentje, alakja, az őt ábrázoló festmények ma már egyre több hazai büntetés-végrehajtási intézetben megtalálhatóak. 

A kép Tiszalökön készült.