Évek, évtizedek óta mondom, hogy menjünk ki a falu, a város szélén élő szegényekhez és a gyermekeket szedjük össze, neveljük szeretetre, békességre, mert ha nem, akkor is meg fognak nőni és sokkal több kárt fognak okozni a társadalomnak, mind amennyibe az ők becsületes felneveltetésük került volna!
A világ egy kis falu, az alul képzett, munkanélküli réteg előbb-utóbb a mi térségeinkben is ugyanígy el fog indulni és mindent felfog prédálni! Talán még választhatunk!? Vagy gyereket nevelünk verejtékes munkával, alázattal, bármilyen áldozatot vállalva, vagy a szemünk láttára ezek a vadon felnövő fiatalok ilyen-olyan színes forradalomban, "arab, amerikai(?!) tavaszban" szétvernek mindent. Annak a pénznek töredékéből amit fegyverekre költenek, a világ összes gyermekét szeretettel, békességben, kacagva fel lehet nevelni. Döntenünk kell, mert a hatalmas repülőgép anyahajóval a saját nagyra nőtt, felheccelt, feldühödött gyerekeinket nem fogjuk tudni levadászni! Felénk is lesznek politikai erők, - ez csak idő kérdése - akik felhergelik azokat, akiknek ma esélyük sincs, hogy beilleszkedjenek a társadalomba, mert életkörülményeik, neveltetésük, elszigeteltségük miatt nem képesek becsületes munkából megélni.
Ma azért imádkozom, hogy a döntéshozók, a politikusok, a pedagógusok, a társadalom tehetős rétegei és mi papok is ismerjük fel a feladatainkat, és ne méregdrága városnapokat szervezzünk vagy nyaralni menjünk, hanem keressük fel a szegénynegyedeket és legalább egy - egy kirándulásra, táborra vigyük el a szurtos, mocskos gyerekeket! A jövő a mi kezünkben van, senki sem sziget, a történelem, a mi tanítómesterünk rengeteg tragikus példával bizonyítja, hogy a háttérbe szorított, elhanyagolt rétegek, hogy tudják felégetni akár önmagukkal együtt is a világot!
12.00 Torna. A kényelmes, semmittevés ideje lejárt, ébresztő, foglald vissza akaratoddal testedet, izmaidat, ízületeidet, végtagjaidat, légy te az úr önmagadba és nem a lustaság, a kényelem, a tespedés!
