„Az önmegtagadás vállalása azt jelenti, hogy önuralommal hámot rakok önző vágyaim zabolátlanul száguldó paripáinak nyakába, zablát teszek a szájukba, a saját kezembe veszem a gyeplőt, nem hagyom, hogy oda vigyenek, ahova nem akarok menni. Szelíd és készséges lovakká csitítom őket, így végtelen messzeségekbe tudnak vinni engem.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”