November 10-én, 17.00 órától Keresztút Budapesten a Szent Erzsébet-templomban, (Március 15 tér) utána engesztelő szentmise az áldott békéért!

XIV. Leó pápa, az Egyházunk elöljáróival együtt világosan látta mennyi feszültség és gond van a világban. Látta, hogy hogyan forrnak a kegyetlen indulatok a családokban és a kisebb-nagyobb közösségekben, amelyek sajnos itt is, ott is életre szóló haragba, válásba, véres háborúkba torkollnak. A betegségre, a sebre gyógyír kell, és megszületett a recept, amelyre a pápa egyetlen nevet írt: Szent Ferenc nevét. Az Egyház a 2026-os évet Szent Ferenc tiszteletére szentelte!

Miért lehet világunkat fojtogató feszültségekre, korunk megannyi bajára, háborúira gyógyír egy 800 évvel ezelőtt elhunyt mezítlábas, rongyos ferences szerzetes?

Az 1219-es damiettai csata előtt – amikor Assisi Szent Ferenc a Szentföldre érkezett a keresztes táborba – nem katonai tanácsokkal vagy harci stratégiákkal fordult a csatára készülő sereg felé, hanem prófétai szigorral, a béke hangján szólt a katonákhoz. A ferences források (köztük Celanói Tamás és Szent Bonaventura életrajzai) feljegyezték, hogy amikor a hadvezérek elhatározták, hogy támadást indítanak, Ferenc megpróbálta lebeszélni őket a harcról, mert tisztán látta, hogy a gyűlölet csak gyűlöletet szül; megismételte nekik Jézus tanítását, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. „Ha megütköznek a seregek – mondta Ferenc –, az Úr nem lesz velük, mert a nép nem az isteni akarat szerint cselekszik, és a vakmerő küzdelem keserves vereségbe torkollik.” És valóban, az 1219. augusztus 29-én lezajlott damiettai csata hatalmas vérfürdőbe fulladt.

Assisi Szent Ferenc a csata után néhány nappal, még 1219 őszén fegyvertelenül átment a harcmezőn az egyiptomi szultán, al-Kámil táborába, mert hitte, hogy a szeretet erősebb a kardnál, és a béke még a legkegyetlenebb háború közepette is lehetséges, ha van valaki, aki elég bátor ahhoz, hogy elsőként lépjen át a határokon. Ferenc pontosan tudta, mit vállal, hisz abban az időben a muzulmán táborba átmenni keresztényként – ráadásul vallási küldetéssel – szinte felért egy öngyilkossággal. Akkoriban minden keresztény fejéért egy aranyat adott a szultán. Ferenc ezt a kockázatot teljesen tudatosan vállalta; társával, Illuminátus testvérrel akár a vértanúságot is vállalva indultak az áldott béke reményével.

Ferenc nem karddal, nem teológiai vitapontokkal vagy politikai üzenettel érkezett, egyetlen „fegyvere” az evangélium, az alázat és a béke érdekében vállalt párbeszédre való készsége volt. Az ellenségei közé ment, de nem azért, hogy legyőzze őket, hanem hogy testvérként találkozzon velük. Ferenc a szultán udvarában nem árulta el a hitét, de nem is gyűlölettel lépett fel, mert az igazi keresztény nem haraggal, indulattal, hanem szeretettel közeledik a másképpen gondolkodó, más hiten lévők felé is, hisz tudja, hogy azért az emberért is vállalta Krisztus a kereszthalált!

Abban a korban, amikor mindkét oldalon minden csak a kegyetlenségről, a pusztításról és a másik dehumanizálásáról szólt, Ferenc és al-Kámil találkozása csodaszámba ment; ez volt az első fegyverszünet nélküli párbeszéd, mely máig álló, járható hidat vert a gyűlölet közepette. Két ellenséges világ találkozott egymással emberi szinten. A szultán meglepő nagylelkűséggel fogadta Ferenc látogatását! A korabeli feljegyzések szerint megérintette Ferenc rendíthetetlen bátorsága, alázata és békeszeretete. Tisztelettel fogadta, vendégül látta, hallgatta szavait, majd ajándékokkal – és ami a legfontosabb, sértetlenül – bocsátotta el. Olyan kiváltságokat adott a ferenceseknek a Szentföldön, amelyek megalapozták a rend későbbi szentföldi küldetését.

A legtöbb szentföldi keresztény szentélyt ezért ma ferences szerzetesek őrzik, gondozzák békességben. Büszke örömmel mondhatom, hogy a Szent Ferenc Alapítvány dévai otthonában felnőtt egyik fiunk, Tarsoly Mátyás is mint ferences szerzetes pap jelenlétével hirdeti, hogy nem a kard és a háború, hanem a párbeszéd és a szeretet képes világunkat jobbá, szebbé, élhetőbbé tenni. Ezt a szellemiséget kell képviselnünk mindannyiunknak ott, ahol feszültség, megosztottság vagy háború van a világban.

Ebből a szentferenci lelkiségből nőtt ki egy nagyon mély imádság, a keresztút. A Krisztust követő zarándokok Jeruzsálemben ma is hosszan járják azokat a helyeket, amelyeket Jézus a szenvedése napján végigjárt: a praetoriumtól – attól a helytől, ahol Pilátus elítélte Krisztust – egészen a Kálváriáig. Ezt az utat nevezik Via Dolorosának, azaz a Fájdalmak útjának. Ma minden katolikus templomban ott van a tizennégy állomásból álló keresztút.

November 10-én mi is az áldott békéért, az Isten előtt oly kedves párbeszédért csendben elmélkedve és meg-megállva elvégezzük ezt az ősi ferences imát, a keresztutat, melyre szeretettel várunk minden békeszerető embert.17.00 órától Keresztút Budapesten a Szent Erzsébet-templomban, (Március 15 tér) utána engesztelő szentmise az áldott békéért!

Gyertek, imádkozzunk, bízva Megváltónk ígéretében: „Amit ketten-hárman egyetértésben kértek az én nevemben, azt megadom nektek!”

Szeretettel, 

Csaba t.