"Aki az én nevemben csodát tesz, az egyhamar nem fog szidalmazni engem.”
Mk 9,38
Jézus nem azt akarja, hogy mi hátradőlve vitessük magunkat a mennyek országa felé, hanem azt szeretné, hogy társai legyünk Isten Országának építésében! A mi Megváltónk nem csak megengedi, hogy csodát tegyünk az Ő nevében, hanem egyenesen arra biztat, hogy lendüljünk bátran neki feladatainknak, és ha elakadunk, a gondjainkban, bajainkban kérjünk segítséget - rá hivatkozva - a mennyei Atyától!
Itt állok a lourdesi katedrális előtt, földbe gyökerezett lábbal! Ez a gyönyörű szentély, ez a csoda egy tizennégy éves tanulatlan falusi lány szavára nőtt ki a földből. Igen, a lourdi szentély egészen biztos, hogy egy valóságos csoda úgy ahogy van. Csoda, elsősorban azért, mert Bernadett mert szóba állni a gyönyörű hölggyel, végül is a meg nem értések, a bántások miatt ő is, akárcsak a gazdag ifjú hátat is fordíthatott volna Máriának! A Szűzanya azt kéri, hogy egyen a lábánál lévő fűből, igyon a forrásból mit két kezével ő maga fakaszt, hogy mossa meg az arcát a zavaros vízben. Bernadett bizalommal megteszi, de mikor látják az emberek mindezt, megbotránkoznak, kikacagják, hátat fordítanak neki. Mindezek ellenére, ő mégis a Szeplőtelenül Fogantatott Szent Szűz kérésével, asztmás tüdejével zihálva bizalommal szalad a plébános úrhoz, hogy gyermeki fejjel bűnbánat tartásra, templom építésére kérje az embereket! Láss csodát, az emberek, maga a római pápa vezetésével, a kis Bernadett kérésére elkezdik faragni a követ és építenek három gyönyörű templomot egymás fölé! Legyen és lett, Mária kérésére, Bernadett szavára megszületik Európa egyik legnagyobb és legszebb zarándokhelye, egy üdvösséget hozó, messze világító szentély! Jönnek, mennek Európában az izmusok, a divatok, minden változik, de a Szűzanya lourdi jelenléte, akárcsak Isten szeretete örök, ma is vonzza, gyógyítja, oktatja ide zarándokló gyermekeit.
Merjünk Istenre figyelő lélekkel élni! A legszebb vágyunk mi lelkünk mélyén újból és újból felfakad, az az élő Isten akarata! Bernadett példájára merjük megfogalmazni, kimondani mindazt, mit Isten általunk akar e földön tenni, keressünk társakat, kössünk szövetséget a környezetünkben élő emberekkel, és Istentől akár csodákat kérve építsük a szeretet országát ezen a földön!
18.00. Szentmise a Lourdes-i szentély egyik kis kápolnájában. A hatalmas háromszintes templomban sok mellék kápolna van, Szent Anna tiszteletére szentelt kis kápolnában, senkitől nem zavarva mutattuk be a szentmisénket. Jó volt ráérősen, békében imádkozni, Isten áldását kérni gyermekeinkre, munkatársainkra, és a nagycsaládunk minden barátjára, támogatójára. Több mint ötszáz, jobbára számomra ismeretlen ember is, a zarándok tarisznyánkba rakta kérését, ezeket az imákat, óhajokat, sóhajokat is bizalommal a Lourdi szentély oltárára helyeztük.
20.00 Jézus Szíve litánia a Lourdi szentélyben! Jó volt bizalommal mondani: Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, - Irgalmazz nekünk! A litánia végén szóban is, de gondolatban is sok - sok saját, de mások által is megfogalmazott kérést Mária kötényébe tettünk. Egyházunk tanítása szerint hisszük és valljuk, hogy Mária gyermeke nem veszhet el, és azt is hisszük és valljuk, hogy a Boldogságos Szűzanyára bízott kéréseink is, mind-mind, egytől-egyig szeretett Fia színe elé kerülnek!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Bernadette szegény családban született, (1844, január 7. ) édesapja, François Soubirous molnár, édesanyja Louise Casterot volt. Legidősebb gyermekként, öt testvére mellett nevelkedett. Gyermekkorában sokat betegeskedett.
Tizennégy éves korában látta első alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idővel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie.
Életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy szerzetesnő lesz. 1866-ban, 22 évesen belépett a szomszédos város, NeversSaint-Gilgard nevű kolostorába. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a noviciákat felügyelő mesternő sok szenvedést okozott neki.
Mindössze 35 éves volt, amikor 1879. április 16-án csonttuberkulózisban meghalt. Három nappal később a kolostorkert kis kápolnájában temették el.
"Aki az én nevemben csodát tesz, az egyhamar nem fog szidalmazni engem.” 