"föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt."
Mk 7,31
Uram, a világban lévő zűrzavarban nehéz a lelkünkben csendet teremteni és meghallani a Te életet adó, bátorító, bölcs hangodat. Nehéz összeszedetten a Te Színed elé állni és bizalommal hozzád szólni. Hiszünk benned, és mégis olyan nehéz Veled, akaratod szerint beszélgetni! Alázattal kérünk, nyisd meg a fülünket, hogy meghalljuk a hangodat. Irgalmadban, ha jónak látod old meg a nyelvünket, hogy mi is gyermeki bizalommal Feléd fordulhassunk.
"Effeta!" - Add Urunk, hogy ne csak a nyelvünk, hanem mi magunk legbelülről megnyíljunk számodra! Szavadra, az emberiség életében minden megújul. Remete Szent Antalt megszólítottad és ő eladta mindenét, elment a pusztába csak azért, hogy hallja a hangodat, hogy térden állva hozzád szólhasson. Szent Ferencet megszólítottad, ő leszállt a harci paripáról és fegyvereit felszerelésével együtt oda adta egy szegény legénynek, és ő a koldus ruhájában elindult feléd. Szavadra, mindent szemétnek tekintve, a csodák földjére lépett, egy örömteli élettel válaszolt hívásodra. Sorolhatnám név szerint a szenteket, hisz minden emberi gyengeség ellenére, olyan sokan, a Te szavadra lángoló szívvel, mindent hátrahagyva, áldott ajándékká válva élték életüket.
Igéd, hangod Te magad vagy! A legbelső énünket ha megszólítod, világosan érezzük, hogy jelen vagy, szeretsz, bízhatunk benned. Semmivel nem lehet összetéveszteni azt a jóságos, enyhe szellőt, amit a te jelenléted, hangod jelent. Szavad egy új teremtés, a kegyelmi élet idejének a kezdete. Az evangéliumi süketnémával ezért állunk eléd és kérünk, hogy szólítsd meg az acsarkodó, gyilkos háborúk szélén botladozó gyermekeidet! Nyisd meg nyelvünket, fülünket, fordítsd magad felé szívünket, hisz azért teremtettél, hogy a veled Istenünk egy asztalhoz üljünk.
