„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
"Néhány nap múlva Jézus visszatért.... Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el"
"Jézus egy szombaton bement a kafarnaumi zsinagógába, és tanított." 
"eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” 
"Jézus Galileába találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki." 
"Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust."
"Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek" 
"....sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet." 
"A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be."
"Anna prófétanő.... Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal."