A mindenható Szentháromság áldjon meg benneteket azért, hogy Szent Ferenc atyánk vezetésével velem zarándokoltatok az elmúlt 30 napban. 

Csaba t. 

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

Szentünknek legfőbb törekvése, legforróbb vágya és legelszántabb eltökélése az volt, hogy mindenütt és mindenben megtartsa a szent Evangéliumot, és tökéletesen, teljes éberséggel, teljes odaadással, elméjének teljes megfeszítésével és szívének minden rezdülésével kövesse a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és utánozza példáját.Egy pillanatra sem szűnt meg tehát szavairól elmélkedni, és beható szemlélődéssel szüntelenül szem előtt tartotta cselekedeteit. Különösen a megtestesülés alázatossága és a kínszenvedés szeretete fészkelte be magát olyan mélyen emlékezetébe, hogy mellettük alig tudott másra gondolni.Ebből a szempontból különösen nevezetes és emlékezetre méltó az az ünnepség, melyet halála előtt három esztendővel125 Greccio városka határában a mi Urunk, Jézus Krisztus születésnapjának tiszteletére rendezett.Élt azon a környéken egy bizonyos János nevű jó hírű, de még jobb életű ember. Boldogságos Ferenc nagyon szerette ezt az embert, mivel, bár nemessége révén messze földön nagy tekintélynek örvendett, a vér nemességét semmibe sem véve egyedül a lélek nemességére törekedett. Boldogságos Ferenc, mint már azelőtt is többször megtette, Karácsony előtt vagy tizenöt nappal magához hívatta János urat, és így szólt hozzá: „Ha azt akarod, hogy az Úr közelgő ünnepét Greccióban üljük meg, úgy siess, és szorgalmasan tégy meg mindent, amit mondok neked! Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán”. A derék és hűséges ember a parancs hallatára gyorsan elsietett, és a kitűzött helyen előkészített mindent, amit a szent kívánt tőle.85 Eközben elérkezett az öröm napja, megjött az örvendezés ideje. Megérkeztek a különböző helyekről odahívott testvérek, úgyszintén a környék lakói, férfiak és nők; tehetségéhez képest mindenki gyertyát vagy fáklyát tartott a kezében, hogy örvendező lélekkel bevilágítsa az éjszakát, mely ragyogó csillagaival fényt hintett a napok és esztendőkvégeláthatatlan sorára. Megjött Isten szentje is, és mivel mindent készen talált, látta és örvendezett. Készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.Az éjszaka fénylik, mint a nappal126, és gyönyörűségére szolgált az embereknek és állatoknak egyaránt. Az odaérkező emberek újult örömmel örültek a titok megismétlődésének. Az erdő kiáltásoktól visszhangzott, s a sziklák szent énekek hangját verték vissza. A testvérek az Úr szokásos dicséretét zengték, és az egész éjszaka örömujjongással telt el.Isten szentje megállott a jászol előtt, nagyokat sóhajtott, s közben a fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.86 Isten szentje szintén magára öltötte a szerpapi ruhadarabokat – tudniillik szerpap volt –, és csengő hangján megkezdte a szent Evangélium éneklését. Hangja, erős hangja, behízelgő hangja, tiszta csengésű hangja, érces hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hívogatta az összes jelenlevőket. Utána prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette, és a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki; közben száját egészen betöltötte nem is annyira a szó, mint inkább a túláradó érzelem édessége. A betlehemi kisded és Jézus nevének kiejtésekor nyelvével mintegy végignyalta ajkát, és ínyével boldogan élvezte a szó édességét.És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe.Az ünnepi virrasztás végeztével ki-ki örvendezve tért vissza otthonába.87 A jászolba tett szénát gondosan megőrizték, hogy felhasználásával állatokat és barmokat gyógyítsanak az Úr nevében, aki ím megsokasította könyörülő irgalmát. És valóban, ha a beteges állatok és barmok ettek ebből a szénából, meggyógyultak. Ugyanígy, néhány, nehéz szülés előtt álló nő magára rakott a szénából, és így könnyen megszülte gyermekét. Hasonló módon sok férfi és nő visszanyerte vágyva vágyott egészségét.Később a jászol helyét az Úrnak szentelték, s föléje boldogságos Ferenc atyánk tiszteletére oltárt és templomot emeltek, hogy ahol valamikor az állatok a szénát ették, ott azontúl testük és lelkük egészségére az emberek vegyék az ártatlan és érintetlen Báránynak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét, aki kimondhatatlanul nagy szeretetében önmagát adta érettünk, s aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben örökkön-örökké él, és dicsőségesen uralkodik minden századokon át. Ámen. Alleluja, Alleluja.Vége a boldogságos Ferenc életéről és cselekedeteiről írt mű első részének.

Elérkeztünk a könyv utolsó fejezetéhez, melyben Celanói Tamás a jászolról ír, melyet az Úr születésnapján állíttatott Szent Ferenc, Greccio városka határában. Tudjuk, hogy ez a mű a pápa kérésére született, Szent Ferenc halála utáni, és az akkori kor tudományos igényességével íródott. Ez a könyv nem egy későbbi korokban írt legenda gyűjtemény, hanem a színtiszta valóságot írja le. Ferencet halála után két évvel, 1228-ban avatták szentté, és az ő tiszteletére a világon az első templomot itt Greccióban építették, azon a helyen, ahol Ferenc maga rendezte az első "Betlehemet". A könyv keletkezésének idejét jelzi, hogy Tamás már ír erről a templomról, mely ma is áll, melyet én is megcsodálhattam. Ezen a helyen én is, akárcsak minden pap, karácsonyi misét mutattam be, nagy tisztelettel.

Tudjuk, hogy az a szent, akit a munkatársai, a közvetlen környezete is annak tart. Karácsony éjjelén egy erdőt megtölteni emberekkel úgy, hogy ennek semmi hagyománya nincs, misére hívni tömegeket egy olyan helyre, ahol élő állatok is vannak, ahol nem finom szőnyeg hanem szalma takarja a földet, és mindezt a korabeli merev egyház engedélyével, szerintem óriási dolog. Mai liberális szemmel nézve is döbbenetes, hogy az emberek nem megbotránkoznak a látottakon, hanem a széna szálakat, mint drága ereklyét magukkal viszik nagy tisztelettel. Tamás mind szemtanú írja le az első betlehemi pásztorjátékot, melyet a ferencesek robbanásszerűen elterjesztettek a világban, és amely ma is meghatározza a karácsonyi ünnepkört. Szent Ferenc e bátor kezdeményezéssel, mindannyiunkhoz közelebb hozta a mi Urunk, Jézus Krisztus megtestesülésének titkát, amelyben Isten csodálatosan szépen fejezi ki irántunk való végtelen bizalmát, gyöngéd szeretetét! Az egész karácsonyi történet, melyet Ferenc a maga végtelen egyszerűségével megvilágít, láthatóvá tesz, nem csak a ferencesek, hanem az egész keresztény Egyház gondolkodását is meghatározza. 

Nem tudom, hogy hányan szegődtünk Celanói Tamás vezetésével Szent Ferenc atyánk nyomába ezen a lelki úton. Azt sem tudom, hogy kinek mennyire sikerült elmélyedni egy-egy fejezetben. Mi végül is, mentünkben csak szemeket kóstolgattunk az érett fürtökről. Lelketek javára bátorítlak, hogy ezt az egyhónapos spirituális infúziót, jövőben bátran megismételhetjük. 

Imádságos szeretettel kérem Isten áldását mindazokra, akik e harminc napos lelki zarándokutat elmélkedve végigjárták. Legyetek áldottak jó elhatározásaitokban, Szent Ferenc Atyánk közbenjárására a mindenható Szentháromság által!Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép. Zarándok társaimmal a Szent Ferenc sírját őrző ködbe mosódó Assisi bazilika előtt.