"Az Úr így folytatta Mózesnek: „Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot.” Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét. De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére. A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.” Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?”

„A holnapot” – felelte. Ő pedig így folytatta: „Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz. A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg.” Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót. Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken. Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük. De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta. Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban.” Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott. Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.

Csaba testvér elmélkedése:

Amikor a fáraó látta, hogy a bajok múlnak el, megkeményedett a szíve, és újból nemet mond a Mózes által üzent isteni parancsnak.

Sokan kérdezik, hogy ezt - azt a csapást miért engedi meg az Isten? Egy repülőn utazunk, ha nyűgös gyerekként odamennék a pilótához, hogy én is szeretném vezetni a gépet, nagyon hamar egy karperecet kapnék és nagyon határozottan bánnának velem. Igen, mi nagyon sokszor ki akarjuk venni Urunk, Istenünk kezéből az irányítást. Az Úr türelmes, hosszan tűrő, de a négy és félmilliárd éve futtatott föld nevű projektjét biztos, hogy nem engedi az alapvető céljától eltéríteni. Nem csak a fáraó birodalmában, de a saját szülőföldjén, népe fővárosában is a bűnének következménye van. Jézus leborul és sír Jeruzsálem falai előtt. Ninive megtért Jónás szavára, Isten útjára tért és életben maradt. Jeruzsálem nem hallgatott Krisztus szavára és tudjuk a történelemből, hogy elpusztul.

Nem babra megy ez a játék! Döntéseinknek súlya, következménye van, a fáraó keményszívű döntésének is következménye van! A szabad akarat óriási ajándék, hisz ez tesz Isten gyermekeivé, de igazából ez nyit előttünk ajtót az örök élet vagy az örök kárhozatra is. A napi elmélkedésben térdeljünk Urunk, Istenünk elé, és férfi módjára, eddigi életünk döntéseit felülvizsgálva, igazítsuk életünket határozottan a mennyei "GPS" által mutatott irányba.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Petrozsényi gyermekeink szép előadása.

2025. január 29