Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod, akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra.

De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el.” Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: „Holnap hozza ezt az Úr az országra.” Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el. A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet.

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé. Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad.” Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak. A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta. Exodus 9,1-12

Csaba testvér elmélkedése:

Isten oktat, tanít, vezet! Azt akarja, hogy bölcsen mások kárából is tanuljunk. Gondoljunk Jézus szavaira: "azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” Lk 13,1

Az egyiptomiakat ért csapások a választott nép hitét, szabadság iránti reményét is táplálja, mederbe tereli. Mindenki láthatja, hogy az Isten akaratát, parancsát olybá vevő egyiptomiak állatai elhullanak, testüket ellepik a fájdalmas fekélyek, életük szenvedéssé válik! Isten akaratát, az ő törvényeit, melyeket a Szentírásban oly világosan megfogalmazott és amit nap mint nap a lelkiismeretünkbe ír, komolyan kell venni. Ember és ember között se a nyelv, se a vér, se a társadalmi helyzet nem tesz különbséget, Isten előtt egyformák vagyunk. Előtte egy dolog számít, engedelmeskedünk-e az Ő világosan megfogalmazott szent akaratának, vagy nem?! Lehetsz gazdag vagy szegény, művelt vagy írástudatlan, férfi vagy nő, bármekkora vagyonod is van, még ha te magad vagy is a világ ura, a rettenthetetlen fáraó, ha letérsz Isten útjáról, elveszel. Ha megtérsz s bűnbánatot tartasz, élni fogsz, mert Isten nem akarja a bűnös halálát. Istenünk arra teremtett, hogy életünk legyen bőségben, Isten azt akarja, hogy az ő bölcs törvénye vezessen bennünket a földi boldogulás útján az örök élet felé.

Döbbenjek rá, hogy maga Jézus Krisztus sem tudja megmenteni a szeretet parancsának hátat fordító zsidó népet és az ők legszentebb templomát Jeruzsálemben, ezért borul le sírva! A bűnbánat menti meg a pusztában az aranyborjú előtt leboruló népet, akárcsak Ninive városát, vagy Dávid királyt. Mindannyiunk előtt ott áll Júdás és Mária-Magdolna útja! Mi az exodus 90. lelki zarándoklaton bűnbánatot tartva, Isten akaratát keressük, hogy azon alázattal, lépésről - lépésre haladva az ígéret földjére, Isten színe elé jussunk.

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Isten akarata szerinti élet tisztára mos bennünket.