"Az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő.” Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére. Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják. A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot.

Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat. Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső. A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: „Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább.” Mózes így válaszolt: „Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld. De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem.” A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott. De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak. Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre. A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta." Exodus 9,22

Csaba testvér elmélkedése:

Isten szól Mózeshez, kéri, hogy figyelmeztesse a fáraót és az ő népét tetteiknek a következményére. Emberek kizsákmányolása, szabad mozgásának korlátozása, nem beszélve gyermekeik meggyilkolása olyan bűn, amelynek következménye lesz. Mózes, Áronnal bátran odaáll és figyelmezteti a fáraót tettei következményére....

Mózes nem veszekedik, nem szidja, mocskolja a fáraót, egyszerűen bátran, a következményektől nem félve elmondja, hogy a rabságban tartott népet el kell engedni, mert másképp ezek és ezek a dolgok fognak történni. Az Ó és az Újszövetségben is rengeteg olyan történet van, amikor Isten mások által figyelmeztet, tanít, vezet. Noé idejében, a nép nem hallgat a prófétai hangra és elpusztul. Ninive népe elfogadja Jónás szavát, megtér és életben marad. Egyházunk kétezer éves története, igazából Isten nevében megszólaló próféták története. Az apostolok, a szentek egytől egyig Isten nevében, tekintélyével szóltak. Üzenetüket sokszor sokan a fáraó lelkületével fogadták és elutasították, aminek mindig meg lett a következménye. Istennek hála, sokszor sokan komolyan vették a prófétai szót és bűnbánatot tartva megtértek, életüket a törvényekhez igazították és növekedve kibontakoztak.  

A történelmi példák felsorolása helyett arra buzdítalak, hogy ott ahol élsz, nagy alázattal próbálj meg Mózesként szólni a testvéreidhez. Lehet, hogy rég látsz a családban, a munkahelyen, az egyházközségben olyan dolgokat, amelyek nem Isten akarata szerintiek. Közömbös tapintattal ne mondd, hogy mások dolgába nem illik beleszólni, ne  falazz a bűnnek, hanem diszkréten, négyszemközt, de határozottan figyelmeztesd testvéredet tettei következményére. Jézus szavai adjanak erőt: "Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen." Lk 15,7 Testvéredet ha jó szándékkal, bölcsen figyelmezteted, akkor remélhetőleg egy jó baráttal több lesz, de ha nem inted meg, Isten a vérét számon kéri rajtad.

Ne csak csodáljuk Mózest, hanem öltsük magunkra szép, nemes vonásait is, alázattal gyakoroljuk prófétai hivatásunkat. Mutassunk utat az életre a testvéreinknek, 

Csaba t.

Kép: Előadás a kézdivásárhelyi oktatási központban

2025. február 1.