"Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét. Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna.

A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: »Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok. Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! Csak menjetek el, és áldjatok meg engem!« Az egyiptomiak is sürgették a népet, hogy gyorsan menjen ki a földről, hiszen: »Mindnyájan meghalunk!« Fogta tehát a nép a beáztatott tésztát, mielőtt kovásszal elegyítette volna, a ruhájába kötötte, és a vállára vetette. Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranyholmikat, és igen sok ruhát. Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiakat.

Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül. Nagyszámú gyülevész nép is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág. Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.

Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre." Kiv 12,29

Csaba testvér elmélkedése: 

Meghalnak Egyiptom elsőszülöttei!  

Milyen egyszerű lenne, ha a világban csak farkasok és bárányok lennének, ha világosan elválna a kint és a bent, a jó és a rossz. De a valóság az, hogy mi magunk is sárból, fényből gyúrt lények vagyunk, farkas-bárányok. Döbbenjünk rá, hogy ez a közel négyezer éves történet igazából rólunk szól! A lelkigyakorlat elején azt mondtuk, hogy a fáraó bennünk él... Igen, akárcsak ő, mi is sokszor látjuk Isten útját, imát kérve, imádkozva mi is jó döntéseket hozunk és aztán letérünk a szeretet útjáról és homlokegyenesen más döntések születnek bennünk. A föld porából születtünk, de a Teremtőnk adta az életadó lelket! " A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, - írja Szent Pál - de más törvényt tapasztalok tagjaimban." Róm 7,18

Ezt a belső harcot, amelyet nem csak most az exodus 90 napja alatt vívunk, nagyon komolyan kell venni, hisz láthatjuk, hogy ez az élet nem egy számítógépes játék. Meghalnak Egyiptom elsőszülöttei! A döntéseinknek következménye van! Családok, városok, népek, egész civilizációk pusztultak el és pusztulnak ma is. Az 50 millió abortusz áldozatai ha ma élnének és ők is gyermekeket vállalva jelen lennének a társadalmunkban, akkor Európa egészen más helyzetben volna. Svédországban nem rég jártam, bármerre vittek autóval, hatalmas öregotthonokat láttam. Vendéglátóim is ilyen otthonokban dolgoztak, és szomorúan mesélték, hogy a gyermeket nem vállaló idősek kiszolgáltatva, hogyan sodródnak.

Nem a kesergés, vagy a híreket nézve a  kétségbeesés  adatott nekünk, hanem az imádság, aszkézis és a közösség! E három szálból erős mentő kötelet fonhatunk, mely biztonságosan megtart bármi is történik körülöttünk. Reményteli szívvel indultunk útnak január 20-án, de a zarándok csapatunkhoz akár fél úton, de az út bármely szakaszán csatlakozhatsz. Vezet az út, és tudjuk, hogy az út végén ha kitartunk, Krisztus vár reánk. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: imádkozzunk gyermekeinkért, hogy erőben, egészségben, szeretetben felnőjenek.  

2025 február 5.