"Az Úr így szólt Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat. Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja. Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet, kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt, vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát, olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket, karneolkövet és más drágaköveket az efod és a melltáska díszítésére. Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam. Annak a hajléknak a mintájára, és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked.Készíts akácfából egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát. Vond be tiszta arannyal – de kívülről és belülről is egyaránt vond be –, és csinálj rá körül aranypártázatot.
Önts négy aranykarikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik, és két karikát a másik oldalon. Azután csinálj akácfa rudakat és borítsd be arannyal. A rudakat dugd be a láda oldalain levő karikákba, hogy rajtuk vihessék a ládát. A rudak maradjanak a láda karikáiban, nem szabad kihúzni belőlük. Ebbe a ládába helyezd majd el a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Csináld meg továbbá az engesztelés tábláját tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége. Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára. Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok." Kiv 25,1
Mózes nem az Európai Unióhoz fordul, hogy Istennek egy lakó sátorra pályázzon, hanem a népet szólítja fel közadakozásra! És ez így normális, mert Isten az őt szerető, érte áldozatot hozó népével akar együtt élni, közte lakni! Isten már az első emberpárral keresi a közelséget, ezt az örömteli együtt gondolkodást, cselekvést akarja megvalósítani a választott néppel is. Sőt biztos, hogy azért vitte ki a népet a pusztába, hogy ott még intenzívebben együtt lehessen az ő gyermekeivel, Egyiptom zavaró nyüzsgésétől távol.
Jézus Krisztus is tudatosan keresi a velünk való közösséget. Betlehemben, már születése órájában angyalaival hívja a pásztorokat, a találkozóra. Csillagot rak az égre, hogy a napkeleti bölcsek a születés barlangját megtalálják. Nyilvános működésének első napján, ott a Jordán partján, miután Keresztelő Jánostól elbúcsúzik, nem nagy beszédeket mond, nem csodát tesz, hanem közösséget épít. Meghívja két jövendőbeli apostolát, az otthonáb és azok - ahogy a Szentírás írja - aznap ott is aludtak.
Isten az emberiség történelme szerint újból és újból keresi a velünk való találkozást, zörget a szívünk ajtaján. "Az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." Jelenések 3,14
Építsünk tudatosan szentélyt, a bűnbánattal megtisztított, erényekkel, jócselekedetekkel feldíszített szívünkben. Legyünk Isten templomai, emberkatedrálisok, melyet Isten állandó jelenléte szentel meg! De ne álljunk itt le, hisz Jézus még ennél is tovább megy! Azt akarja, hogy a családodból, a baráti körödből is templom épüljön, mert ahol ketten - hárman az Ő nevemben összegyűlünk, a Szentháromság ott lesz velünk, köztünk. "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt18,20
Számunkra az ószövetség sátra csak előkép, jelzi, hogy Isten azt akarja, hogy az emberiség, e gyönyörű teremtett világ az Ő valóságos misztikus teste legyen, hogy a szeretet Istenében mi mind egyek legyünk!
Boruljunk térdre e gyönyörű, szemünk előtt kibontakozó isteni vízió előtt,