"Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ezek a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptomból.” Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé...... Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból?

Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod, és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.” Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.....Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta vele Izrael fiait.*

Csaba testvér elmélkedése: 

Mózes a hegyen Istennel beszél és a nép lent aranyborjút készít, és a kezük által készített bálvány előtt áldozatot mutatnak be. Förtelmes istenkáromlás a bálványimádás! De mielőtt elítélnénk a pusztában zarándokló választott népet, gondolkodjunk el azon, hogy mi is a bálványimádás lényege! 

Isten a tízparancsolat első mondatában világosan szól hozzánk:  Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Rajzoljunk egy koncentrikus körökből álló céltáblát, és a legbelső körbe írjuk be a számunkra legfontosabb személyt, dolgot, és így kifelé szerre a körökbe írjuk be a saját prioritásunk alapján mindent és mindenkit! A Szentháromságon kívül bármi ha bekerül a legbelső körbe, akkor - kimondom, vagy tagadom egyre megy -  én egy bálványimádó vagyok! Életem célja az Isten, ezért az övé a legbelső kör, a tízes! A végtelen Szeretet felé, a vándorutamon elválaszthatatlan társam a férjem, a feleségem, ezért őt bátran beírhatom a kilencedik körbe. A gyermekeinket Isten ránk bízta, őket felnevelni, útnak indítani szent feladatom, ezért őket a nyolcadik körbe helyezhetem.... és így tovább, szépen felállítom, azt a prioritást, amely meghatározza a teremtményekhez való viszonyomat!

Mindannyian vágyunk a végtelen Jóság, Igazság, Szépség, Szentség után, de ezt a Végtelenre való éhségünket véges teremtmények nem tudják oltani, ezért minden bálványimádás zsákutca. Ezért van annyi válás, veszekedés, háború, mert a bennem lévő végtelen boldogság iránti vágyat melyet csak Isten képes megadni, emberektől, tárgyaktól akarom kapni. Ilyenkor gyermekem, férjem, szerelmem már nem társam a szabadságban, hanem a bálványom, életem értelme, célja, és neki a feladata, hogy olyasmit adjon amit egyedül Isten adhat nekünk, az örök boldogságot. Ez a feladat meghaladja őt, ezért roskadozik alatta, és előbb-utóbb lázadni fog, te meg azt mondod, hogy hálátlan, hogy nem ő volt az igazi, és elindulsz új bálványt keresve az új kudarc felé.

Aranyborjú lehet a családod, hivatásod, néped, a focicsapatod, bármi, amit Isten elé helyezel. De ha Istent helyezed szíved trónjára, akkor rendre minden a helyére kerül és béke, áldás költözik otthonodba! Isten ismer bennünket, ezért mondom, hogy az Ő parancsai a boldog élethez való használati utasítás, melyet ha betartasz, akkor valóban boldog leszel, még ha a világ össze is dől körülötted!

Szeretettel, 

Csaba t.

2025. február 27.