Isten sajátos zarándokutat szervez Ninivébe Jónásnak. Egy biztos, a konfortra, a kényelemre nem fektet nagy hangsúlyt a világ Ura. Mondjuk a 40 éves pusztai vándorlást sem tapsolták vissza a választott nép fiai, még ha a jó Isten fürjjel, mannával kedveskedett is nekik, itt - ott. A Szent Család betlehemi, majd az egyiptomi útja sem volt agyonszervezve. Nincs VIP szállás hideg - meleg vízzel, arany szegélyű bankkártya vagy egy jó kis mennyei GPS, pedig Szent Rafael az utasok védőszentje csipkedhette volna magát.
Az Úr elég fapados utakat szervez az Újszövetség szentjeinek is. Szent Pál a hajófenékben megláncolva ér az örök városba Rómába, melynek a falai mellett aztán le is fejezik. Nagy Szent Teréz, az imádkozó Egyház doktora idős fejjel kolostort alapít. Egy kétkerekű kordén a szakadó esőben, a gödröket kerülgetik egy távoli vidéken, mikor kitörik az imbolygó szekér kereke, és az utasok a sárba huppannak. Teréz őszintén leírja, hogy biza ő az isteni gondviselés szemmel látható hiányát szóvá is tette, mire minden idők egyik legnagyobb misztikus szentjének Mestere, Krisztus csak annyit mondott: "Látod Teréz én így szeretem a barátaimat." Mire az éles nyelvű kedves nővér finoman megjegyezte: "Ezért is van Uram neked olyan kevés barátod!" A gond az, hogy Teréz e párbeszédet le is írta az emlékirataiban, és aztán volt is amit magyarázkodjon a szent inkvizíció előtt.
Igen, aki Isten útját választja, az a keskeny, meredek, szűk utat választja, de ez az egyetlen út, mely az életre vezet. Van egy másik út is, kényelmes, szép, tágas, sokan járnak rajta, egyesek szerint jó a társaság, a gond az, hogy az az út a pusztulásba vezet.
Alázattal vállaljuk azt az utat, melyen Isten, a számunkra felfoghatatlan bölcsességében vezetni akar. Már ma kezdjük el a feladatokat lelkiismeretesen valóra váltani, mert Krisztus szerelme sürget minket!
Legyen mindennapi eledelünk Istenünk akaratának örömteli teljesítése,
Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez 