"Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg. Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt. Így imádkozott az Úrhoz: „Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat." 

Jón 3,10

Olyan nehéz tiszta szívből jót akarni annak, aki bántott bennünket! Ninive lakói óriási károkat okoztak a választott népnek. Jónásnak, az Ószövetség emberének nem sikerül felnőnie az egyik legszebb krisztusi erényhez, az ellenség szeretetéhez! 

Az ellenséghez való keresztény hozzáállást, igazából Jézus Krisztustól tanulhatjuk meg. Gondoljunk a garadai ördöngösre. Mesterünk megszakítja az útját és felkeresi ezt az embert, akit a kortársai egyszerűen kövekhez láncoltak egy elhagyott temetőben, hogy örjöngő dühében se másban, se magában ne tegyen kárt! Ez az ember ellenségesen fogadta Jézus közeledtét! Kiabál, csuful beszél, de Megváltónk nem hátrál meg. Világosan látható ebben a történetben, hogy nem az ember gonosz, hanem az őt megszálló démon. A párbeszéd során kiderül, hogy ezt az embert egy egész légió szállta meg. Jézus ereje, szeretete ezt az embert megtisztítja a gonosz lélektől, ezektől a természetfeletti parazitáktól. Az imént még örjöngő ember megnyugszik, normálisan viselkedik, az ismerősei leszedik róla a láncot majd szépen felöltöztetik, és ő nyugodtan odaül Jézus lábához, szeretettel hallgatja a tanítást! Majd tisztelettel kéri, hogy Jézussal tarthasson.

Világosan látható ebből a történetből, hogy nem az ember a rossz. Az emberben van valami rossz, de ő attól, a szeretet, a bizalom, az ima erejével megszabadulhat. Ahogy egy beteget nem ítélünk el, a betegségével nem azonosítjuk és nem taszítjuk ki a társadalomból, ugyanúgy a bűnös, gonosz útra tévedt embert sem szabad azonosítani az általa tett, vagy mondott rossz dolgokkal. Esélyt kell neki adni, hogy megszabaduljon a rossztól, ebbe neki segítenünk kell. Bátorítsuk, hogy elutasítsa a rosszat és visszataláljon az istengyermeki szabadságához. 

Kevesen tudják, hogy igazából minden keresztvetés, elutasítása a rossz, bűnös gondolatoknak. Az ártó jelenléttől való szabadulás érdekében, szenteltvízzel szoktunk keresztet vetni. A szentgyónás, igazából szabadulás a gonosz lélek ártó jelenlététől. Ahogy a hal szájából az irgalmas halász kiveszi a horgot és elengedi hadd ússzon, ugyanúgy a szentgyónás a gonosz lélek horgáról leakaszt és visszaadja a szabadságunkat! 

Nagyböjti lelkigyakorlatunk, az exodus 90 sarokköve az életgyónás! Mindannyian arra vágyunk, hogy az irgalmas szeretet fényében éljük életünket! Készüljünk fel alaposan és végezzük el a szentgyónást, vessük le a láncainkat és öltöztessük lelkünket szép, értékes erényekbe. 

A bűnbánat útján, 

Csaba t.

Kép: Nyergestetői csatatéren 1849-ben legyöztek, de népünk képes volt kiengesztelődni az osztrák és az orosz néppel, ezért hirdetheti az irás: ÉL A NEMZET E HAZÁN!

2025. március 25.