"Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt. Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: „Jobb nekem a halál, mint az élet!”
Jón 4,7
Isten útjai kifürkészhetetlenek.... egy kis féreg, és oda az árnyékot adó bokor. Kis dolgok által sokszor nagy és fontos üzeneteket tár elénk az Isten. Jónásnak, - de mindazoknak akik szívében fészket rakott a harag, a gyűlölet - fontos ezt a világos tanítás. Úgy tűnik, hogy Jónás sajnálja az elszáradó növényt, de számára a nagy város lakói, az asszírok, akik évszázadokkal ezelőtt elpusztították a zsidó nép egy részét, csak élő halottak, zombik, akiknek még az írmagját is ki kell irtani. Isten nem hajlandó az Ő prófétájával, - de velünk sem - kalákában haragudni, nem pusztítja el a bűnbánatot tartó nagyvárost s annak lakóit! Jónás sajnálja a hűs árnyékot adó ricinus bozótot amelyik egyik napról a másikra kinőtt a földből, majd elszáradt, és irgalmatlanul haragszik az irgalmas Istenre.
Isten szereti a nagy várost, az ő gyermekeit, akik a prófétai szó hiányában a sötétben botladoznak. Isten nem csak Jónást és nem csak a választott népet szereti, mennyei Atyánk mindent és mindenkit szeret, mert ha nem szeretne, meg sem teremtette volna! Létünket, életünk minden percét Istentől kaptuk, kapjuk ajándékba! A legnagyobb bűnös léte is, az ő puszta létezésével bárhogy is él, hangosan azt kiáltja: szeret az Isten! Urunk azt akarja, hogy életünk legyen és életünk bőségben legyen! Ő nem gyilkos, pusztító Isten, hanem a megtérés, az újrakezdés, a béke Istene, aki Ninive lakóinak is azt mondja mint a házasságtörő asszonynak: Nem ítéllek el, menj de többet ne vétkezz!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: A piski csatatéren tölgyfákat ültettek az erdészek, a gyerekeink meg szorgalmasan öntözik a kis csemetéket!!