"Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult. Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?”
Jón 4,10
Ninivében, a nagy városban több mint százhúszezer olyan ember van, - mondja az Úr - aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között.
Isten nem a niniveiek bűneit veszi számba, hanem akárcsak Jézus a kereszten, azt mondja, hogy: "nem tudják, hogy mit cselekszenek"! Jónás könyvében , - de nagypénteken is - Isten a tudatlanságot nevezi meg a bűn gyökerének! Ezért is küldi Jézus a tanítványait a nagyvilágba, hogy világosítsák fel az embereket: "tanítsatok minden népet!"
Nekünk nem a rosszal, a bűnnel, az ártó szándékkal földünkbe hintett konkollyal kell küzdenünk, hanem alázattal, szeretettel hirdetnünk kell a kinyilatkoztatott igazságot. Nem csatázni, konkolyt gyomlálni, hanem egyszerűen tanítani, bölcsen, értelmesen magyarázni kell a szeretet egyetemes parancsát! Azt, hogy sokkal jobb békében, szeretetben élni mind civakodni, veszekedni, háborúzni.
Sokszor mondtam a gyerekeknek, hogy ha tud valaki egyetlen olyan dolgot mondani amit rosszkedvvel, dühösen, vagy akár félve, pánikolva, depressziósan jobban, könnyebben el lehet végezni mint nyugodtan, jókedvvel, derűsen, akkor essünk kétségbe, vagy álljunk neki csatázni. Eddig még senki nem tudott egyetlen ilyen dolgot sem mondani! Ezért is egy keresztény nyugodtan érvel, tanit, informál majd bátorít, lelkesít, motivál, nyugodtan, jókedvvel, és természetesen egy csipetnyi humorral fűszerezve.
Krisztus egyetlen parancsot adott nekünk, a szeretet parancsát, az ítélkezés, vagy a világvégét vizionáló pánikolás nem a mi feladatunk. Kérdezték a gyerekek, hogy mit csinálnék, ha az Úr megsúgná, hogy a mai nap lesz az utolsó? Azt válaszoltam, hogy elvégezném a szentgyónásomat, bemutatnám a szentmiseáldozatot, majd megöntözném a virágaimat és közbe mondanék egy jó pár székelybácsis viccet. Mert tiszta szívvel, jókedvvel, szép virágok között, talán még a jó Isten is szívesebben szóba áll velünk.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Ditróban emléket állitottak a falú tanítóinak!!