„Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét."
Jn 19,28
Jézus sírva borul le Jeruzsálem falai előtt, s elmondja: hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint kotló a csibéit, de nem akarjátok. Látja Ő jól, hogy mi lakik az ember szívében, de erre nem az a válasz, ha nem megy, akkor ne erőltessük, hanem a következő nap, virágvasárnap bevonul a városba és bizalommal megint megpróbálja összegyűjteni az embereket. Ott a Golgotán mind a hét szava a végtelen szeretetről szól! Atyám a kezedbe ajánlom a lelkemet és ne haragudj az emberekre, nem rosszak, csak egyszerűen tudatlanok, de küldöm az apostolokat s nyomukban a sok - sok papot, szerzetest, tanítványt, hogy tanítsák, neveljék őket. Fog ez menni, az emberiség meg fogja tanulni a Szeretet gyönyörű parancsát. Nagycsütörtök és nagypéntek után is az első mondata Mária Magdolnához így hangzik: „Menj, szólj a többieknek, találkozunk Galileában.” Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Jézus nem torpan meg, hanem padlógázzal megy előre: Menjetek az egész világra és tanítsátok az embereket a jóra, a szépre, mindarra, amire én is tanítottalak, a Szentlélek majd mindent eszetekbe fog juttatni!
Jézus nem adja fel, az emberek kegyetlen gonoszsága amit a saját bőrén tapasztal, nem állítja meg. Ott a kereszten szenvedve sem adja fel, a mi Urunk örökös optimista, mert Krisztus nem csak a megtestesült Szeretet, hanem a testet öltött élő Remény! Mindannyian Isten képére és hasonlatosságára születtünk, életünk célja megismerni, megszeretni Isten gyönyörű vonásait és azt fokozatosan, minden elesés után alázattal talpra állva elsajátítani, magunkra ölteni. Ha az Ő nyomában akarok járni, nekem sincs más utam mint az, hogy higgyek a szeretet végső győzelmében. A remény szent évében a mindennapi gondok, bajok, szenvedések között zarándokolva, csendben öltözzek szent Reménybe. Minden gondolatomat, szavamat, tettemet a Remény szitáján mérlegeljem, és mindazt ami a kétségbeesés vírusával fertőzött, dobjam a szemétbe. Se szóban, se írásban ne terjeszd a reménytelenséget, folyamatosan félrevert harangok zúgása mellett az ember elbizonytalanodik, lelassul, nem mer tanulni, vállalkozásba kezdeni, családot alapítani, gyermeket vállalni, egyszóval élni, kibontakozva Isten Országát építeni!
Nagypéntek nem a kétségbeesés, hanem a szenvedés felé emelkedő rendíthetetlen, diadalmas remény gyönyörű ünnepe! 90 napos hosszú zarándokutunk végén, a Szent Remény zászlaját kibontva, magasba emelve kövessük mesterünket a Golgotán keresztül is.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Keresztút Kerekes László segédpüspök úrral, a Déli-Kárpátokban megbúvó Boli-barlangban.
2025. április 18.
