Evangélium: "Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”

Mk 8,11

Jó látni, hogy Jézus eleje - vége nincs szocséplést nem vállal. Sajnos mi is újból és újból szeretnénk Jézustól csodákat, mindenféle megerősítéseket kapni, de gondoljunk a szegény Lázár történetére: "Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” Lk. 16,19

Assisi Szent Ferenc Végrendelete (melyet 1226 őszén, halála előtt írt) a leprásokkal való találkozást nevezi meg megtérése és bűnbánó élete sorsfordító pillanatának: „Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük, az, ami addig keserű volt számomra, átváltozott testi és lelki édességgé!"

Ferenc Isten vezetésével elment szolgálni kora legkisebbjeit, a kitaszított leprásokat, és Isten kinyitott egy új világot előtte. Jót tett és a csodák földjére lépett. Ne várjunk semmire, senkire, sok csoda történt már a mi életünkben, döntsünk az élő hit mellett és nyafogó gyerekekként ne rángassuk a mennyei Atyánkat. Ha elindulunk Isten akarata szerint a szeretet útján, akkor hamar a csodák útján találjuk magunkat, saját életünk, mindennapunk válik Isten gondoskodó jóságának a csodájává. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Bécsben ülök és a hajdani gyermekeink okosan, szépen tanúságot tesznek Isten gondviselő szeretetéről, arról a sok csodáról, melyet Déván a gyermekotthonban megéltek.