Evangélium: A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, ....Ők egymásközt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.”

„És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

Mk 8,14-21

Jézus bölcsen, türelmesen tanít, de jó tanárként számon is kér. Azt akarja, hogy élő hitben, lángoló szeretetben fejlődjünk, kibontakozzunk! A keresztény nem a kispadon üldögél, hogy rezignáltan szemlélje a világ eseményeit, hanem jelen van és tevékeny, áldó jelenléttel bekapcsolódik a világ dolgaiba, kitartó munkával építi Isten Országát.

A napokban alázattal gondolkodtam a világunkat több irányból szorongató, szemmel látható krízisek összetett sokaságáról. Én is látom, hogy nincs elég kenyér a bárkában, kevés a pénz üzemanyagra, mindarra amit igénylünk, amit megszoktunk. Sajnos elfogyott az egymás iránti türelmünk, a párbeszédre való készségünk, a békés megoldásokban vetett hitünk. A nyugtalanságuknak sokan változatos módon és hangerővel a tereken hangot is adnak!

Jézus ott a bárkában nem azt keresi, hogy ki a felelős amiért nincs mit enni. Nem kezdi sorolni, hogy hányféle és milyen krízisek álltak elő itt a bárkában csak azért mert ti feledékenyek, lusták, bűnösök vagytok, hanem rámutat arra, hogy a feszültség oka az, hogy nem hiszünk, nem bízunk az élő Istenben és az Ő gondviselő szeretetében!

Szent Ferenc a társadalmi krízisekre nem politikai reformoktól, intézményi átszervezésektől, vagy véres háborúktól várta a megoldást, hanem az egyén belső megtérésétől és a testvéri szeretet radikális megélésétől.

- Ferenc tudatosan a kisebb akar lenni: A minoritas választásával elutasította mind a feudális hatalmi rendet, mind a feltörekvő polgárság gazdasági hatalomvágyát. Úgy vélte, ha az emberek önként lemondanak a kiváltságokról és „kisebbekké” válnak, megszűnik a társadalmi feszültség forrása. Meg vagyok győződve, ha több lenne az élő hitünk, akkor tudnánk, hogy itt a földön nem ukránok, oroszok, németek, japánok és a sok - sok nép között mi magyarok is élünk, hanem a mennyei Atya gyermekei vagyunk és jó testvérekként kell élnünk e földön. Ferenc a konfliktusok feloldását a „fegyvertelen” párbeszédtől várta (mint a gubbiói farkas vagy a szultán esetében), ahol az ellenséget is testvérnek tekinti. Végül is tudnod kell, hogy Jézus a te ellenségedért is meghalt a kereszten, ezért ha Jézus a Mestered, akkor te nem gyűlölhetsz!

- A szegényekkel Ferenc szolidaritást vállal: A krízis megoldása nem a szegények segélyezésében, hanem a velük való sorsközösségben van. A szegény emberben Krisztus jelen van, Isten selejtet nem teremt, ezért Ferenc összeköltözött a szegénnyel. Ha élő hittel elfogadnánk Krisztust megváltónknak, akkor tudnánk, hogy nem akkor vagyunk nagyok, fontosak ha hatalmas hadseregünk van, hanem ha egymás gondjait kisebb testvéri szeretettel felvállaljuk és bölcsen, kitartó munkával elkezdjük azt hordozni, megoldani. Ha valóban hinnénk Jézus Krisztusban, akkor nem olyan kincseket gyűjtenénk amelyeket a rozsda szétrág és a moly megemészt, hanem olyanokat, amik megmaradnak az örök életre.

Világunk sok - sok krízisének egyetlen oka van, elfordultunk Istentől, megfeledkeztünk arról, hogy Megváltónk itt ül velünk együtt a föld nevű bárkában! Igen, fogadjuk el élő hittel, hogy Krisztus ott ül mellettünk a bárkában, biztos, hogy van nála jó megoldás minden krizisre!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Ki a te királyod? Mi a csinódi kápolna udvarán gyermekeinkkel megkoronázzuk a gyermek Jézus szobrát.