Evangélium:  "A zsidók azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék..."

Jn 19,12-42

Celanói Tamás, a Szent Ferenc életéről írt könyvében olvasható assisi bűnbánó kisebb testvér csodálatos "prédikációja". A történet szerint Szent Klára és a nővérek hosszú ideig kérték Ferencet, hogy látogassa meg őket és tartson nekik nagyböjti szentbeszédet. Ferenc végül engedett a kérésnek, de a szavak helyett örök időkre szóló tanítást adott mindannyiunknak

- Miután megérkezett, kért egy tál hamut, majd előre ment az oltár elé, térdre borult és hamuból egy kört rajzolt maga köré a földre, a maradékot pedig a saját fejére szórta.

Ezután mélyen leborult és elénekelte az 50. zsoltárt, a Miserere-t. Ezt a bűnbánati zsoltárt Dávid királynak tulajdonítják. 

A zsoltár végeztével Ferenc szó nélkül felállt és távozott, magára hagyva a megdöbbent nővéreket.

Ezzel a „néma prédikációval” Ferenc arra emlékeztette Klárát és a nővéreket, hogy az ember csak „por és hamu” Isten előtt, és semmivel sem több. Azt akarta, hogy ne őt, a gyarló embert tiszteljük, hanem figyelmüket egyedül Isten felé fordítsuk.

Vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket és alázattal, szentgyónásra készülve imádkozzuk el mi is a bűnbánatnak jeleként az 50. zsoltárt!

Kegyelmekkel teljes szép ünnepet kívánva, 

Csaba t. 

Kép: Csíksomlyói kegytemplomban is elvégezheted a szentgyónásodat.

Könyörülj rajtam, Istenem,

hiszen irgalmas és jóságos vagy,

mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! 

Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem,

bűnöm előttem lebeg szüntelen. 

Egyedül teellened vétettem,

ami színed előtt gonosz, azt tettem.

Te igazságosan ítélkezel,

s méltányos vagy végzésedben. 

Lásd, én vétekben születtem,

már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. 

De nézd, te az igaz szívben leled örömöd

– taníts meg hát a bölcsesség titkára! 

Hints meg izsóppal és megtisztulok,

moss meg és a hónál fehérebb leszek! 

Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét,

s ujjongani fognak megtört csontjaim. 

Fordítsd el arcod bűneimtől,

s töröld el minden gonoszságomat! 

Teremts új szívet belém,

s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! 

Ne taszíts el színed elől,

és szent lelkedet ne vond meg tőlem! 

Add meg újra üdvösséged örömét,

erősíts meg a készséges lelkületben! 

Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek,

és megtérnek hozzád a bűnösök. 

Ments meg a vértől, üdvösségem Istene,

s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. 

Nyisd meg, Uram, ajkamat,

és szám hirdetni fogja dicsőségedet. 

Az áldozatok nem szereznek neked örömet,

ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. 

Áldozatom a bűnbánó lélek,

az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. 

Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz,

építsd fel újra Jeruzsálem falait! 

Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok,

az égő- és a teljes áldozat,

akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.