Evangélium: "Odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük."

Lk 24,13-35

Az emmauszi út a „befogadás” története, a vándorokból asztalközösség lesz. A tanítványok szíve már lángolt az úton, de a szemük csak a ház csendjében, a kenyértörésben nyílt meg. Az emmauszi út tanulsága: 

1. Jézus a drága vendég: „hívjuk meg az otthonunkba!”Jézus úgy tesz, mintha tovább akarna menni. Gyönyörű ez a tapintat, Isten tiszteletben tartja a szabadságunkat, nem töri ránk az ajtót. Ő vágyik arra, hogy mi is  vágyjunk rá. Nekünk kell az Istenünket megszólítani! Ne gondoljunk valami komplikált, nehéz imára, az emmauszi  tanítványok kérése nagyon egyszerű: „Maradj velünk, Uram!” Tanuljuk meg ezt az imát és nap mind nap mondjuk bizalommal!  Marasztaljuk Urunkat a szürke munkás hétköznapokban –  a családi összejöveteleken, örömünkben, bánatunkban hívjuk, tudva azt, hogy az emberi szív kapuja belülről nyílik.

2. Jézus betér az otthonodbaJézus nem egy távoli templom mélyén vár ránk, hanem bárhová elmegy, ahová hívják. Betér a gyászoló Jairushoz, Péter beteg anyósához, a kereső Nikodémushoz, de az Őt otthonukba hívó emmauszi tanítványokhoz is. Betér, ha hívjuk a nagyszalontai huszár laktanyából született Béke királynője tiszteletére szentelt gyermekvédelmi otthonba ahol most vagyok, vagy a székelyhídi Szerelem Tanösvény csarnokába. Nincs olyan ház vagy ember, lelki mélység vagy élethelyzet, ahol Jézus ne keresné fel az ő gyermekeit, ha hívják! 

3. Szent Ferenc és az Oltáriszentség: „Látni és hinni”Döbbenetes: Az emmauszi tanítványok nem a hús-vér alakban, hanem a szentségi jelben, a kenyértörésben ismerik fel az Urat. Ferencnek rendkívüli, mondhatni misztikus tisztelete van az Oltáriszentség iránt. Azt mondta: Jézus nap mint nap megalázza magát, - kétezer évvel ezelőtt a királyi trónjáról a szűz méhébe szállt; - ma az Atya öléből az oltárra, a pap kezei közé ereszkedik.” (I. Admonitio) Ferenc számára az Oltáriszentség Jézus állandó és egyetlen tapintható jelenléte a földön. Ahogy az apostolok Krisztust a hús-vér testében látták, de Istenként hitték, úgy mi is, bár csak a kenyeret látjuk, de hinnünk kell, hogy az Oltáriszentségben Ő az Úr. Számára az oltár előtt lenni ugyanaz, mint a Betlehemi barlangban térdelni, vagy az emmauszi asztalnál ülni.

Vészterhes időket élünk, sajnos ma is esteledik! Imádságos szeretettel mondjuk: „Maradj velünk, Uram!” Maradj velünk a XXI. század emberére szakadt hitkrízisben, hogy a mi szemünk is megnyíljon! Maradj velünk a kiürülő templomainkban, hogy felismerjünk Téged a kenyértörésben! Maradj velünk a gyilkos háborúk golgotáján és szólj hozzánk, hogy a szívünket lángra lobbantó halk szavaidat hallhassuk, és a közösséget felrázva mi is a békében egymásra találjunk!Jézus „eltűnt előlük”, de ott maradt a két kezük között a megtört kenyérben. Mi se keressük látványos csodákban, hanem fedezzük fel Urunkat, Istenünket az Oltáriszentségben, a vasárnapi szentmisében.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Gyermekeink társra találnak Jézusban