Evangélium: "A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába, és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak."

Jn 6,16-21

A mai Tranzitus (2026. április 18.) a meggondolatlan, naiv magabiztosságról szól. A tanítványok, akik között profi halászok is voltak, úgy gondolták ismerik a tavat, nincs szükségük a Mesterre az átkeléshez. De a sötétség és a vihar hamar megmutatta: Isten nélkül az ember a ránk szakadó viharban sebezhető. A mai evangélium a szülői és nevelői szeretet legmélyebb titkára tapint rá, de utat mutatnak a fiatalok integrálásához, a társadalom számára is.

1. „Jézus nélkül útra keltek” – A fiatalság gőgje és szabadsága: Az apostolok elindultak, mert azt hitték, egymagukban, Jézus nélkül is boldogulni fognak! A mi gyermekeink is ilyenek: teli vannak tettvággyal, azt hiszik övék a világ, és ezért gyakran „a parton hagyják” a szülőt, az évek alatt összegyűlt jó tanácsokat, de még az Istent is. Természetesen nem lehet őket láncra verni a parton, nem is szabad. Engedni kell, hogy vízre szálljanak, de közben készen kell állnunk a segítségnyújtásra. A vihar lecsap és a bajban nagyon hamar kiderül, hogy a tarisznyánkban lévő tudás, felkészültség, lelki erő, ami a nehézség órájában állóképességet adhat, valójában mennyit is ér.

2. A bajba került gyereknek, fiatalnak mindig igaza van:

Megrendítő és mélyen isteni vonás, az alázat! Isten a történelem során mindig utánunk jön a viharban! Amikor a tanítványok a hullámokkal küzdenek, Jézus nem áll meg a parton kiabálva: „Ugye megmondtam, hogy ne induljatok el nélkülem!” Nem tart kiselőadást a felelőtlenségről amíg a víz csapkodja a bárkát. Jézus a vízen járva, a fizika törvényeit semmibe véve siet utánuk. A szeretet parancsa megelőzi, a méltányos igazság emberi logikáját. Amikor a fiatalok a viharban rettegnek az életükért és elbuknak, – legyen az kábítószer, rossz társaság vagy egyszerűen csak naiv butaság – akkor nem az ítéletre van szükség, hanem arra a kézre, amely kiemeli őket a hullámok közül. 

3. Utánuk menni a háborgó tengerren! Szent Ferenc is ezt tette: odament a kirekesztettekhez, a leprásokhoz, a fagyhalál szélén vergődő rablókhoz, sőt még a vadászok által űzött farkashoz is. A szülő, a nevelő Jézus példájára mindig a fiatalok segítségére kell siessen. Az igazi szeretet erőt ad, hogy a viharral dacoljunk, és ha kell, a háborgó tengeren is megkeressük a gyermekeinket! Menjünk utánuk a digitális világ „éjhomályába”, keressük őket mikor nekivágnak a „mindent jobban tudok” jelszóval az ismeretlen, gyanús emberek sűrűjének, ott kell lennünk mellettük amikor kétségbeesetten rájönnek, hogy a bárkájuk a viharban kormányozhatatlan. Az utánunk jövő generációk a szemünk fényei, még ha néha el is lökik a kezünket, nekünk akkor is láthatatlanul követnünk kell őket és bármekkorák is a hullámok, a legnagyobb veszély sűrűjében is meg kell találnunk számukra a partra vezető utat. 

A fiatalok hamar bárkába szállnak, új utakra lépnek, ők mindent tudnak, gondolkodás nélkül nekimennek az ismeretlen éjhomálynak, a közeledő viharnak, Istentől kapták ezt az erőt, ez viszi tovább a világot! Nekünk, bármi is történt, még a háborgó tengeren is utánuk kell mennünk, hogy segítsünk. A krízis nem akkor jön, amikor ragyog az áldott nap, és nincs semmi gond, hanem amikor elfogy a kenyér, az üzemanyag, a spórolt pénz, egyszóval az áldott béke, amikor már nincs tovább és közben dörög az ég, akkor te, - Jézus példájára - légy jelen, lépj be a bárkába és szelíden csak ennyit mondj: „Én vagyok, ne féljetek!” 

És egy utolsó gondolat: Szeretetben ha együtt vagyunk, akkor Jézus velünk van és legyőzünk minden vihart, a bárka partot ér – pont ott, ahol a biztonság, az otthon vár reánk.

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Három alapítványunknál felnőtt lány, a holnapról álmodik