Evangélium: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.” 

Jn 14,7-14

1. Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál. Jézus Krisztus biztat, bátorít. Végig tisztában van azzal, hogy ki Ő, a Megváltó, és kik vagyunk mi, egy marék porból született emberek, de ennek ellenére azt mondja, hogy ne kishitűen, félve elbújjunk, hanem az Ő segítségét kérve, álljunk ki bátran és tegyük a jót és a szépet. Arra biztat, hogy határozottan kérjünk bármit az Ő nevében az Atyától, mert segít, megteszi azért, hogy a teremtő Atya általunk is megdicsőüljön a Fiúban. Mekkora szeretet van Jézusban a mennyei Atya iránt? Ez a hatalmas, Szentháromságot összetartó erő, a szeretet vonz teremtő egységbe bennünket! Jézus nem a mi emberi képességeinkben bízik, hanem abban az erőben, amit az Ő nevében kérünk az Atyától aki teremtett, és ma is bölcsen tovább teremti a világot! 

2. Róma volt a keresztényüldöző pogány világ központja. A keresztények úgy foglalták el az akkori világ fővárosát, hogy senkit nem öltek meg, de még hazug rémhíreket sem terjesztettek Róma urairól. A keresztények nem karddal, hanem vértanúsággal és a szeretet szelídségével hódították meg a birodalmat. Az őskeresztények nem mocskolódtak, nem gyűlölködtek Róma urai ellen. Egyszerűen csak jobban szerettek, tisztábban éltek és bátrabban haltak meg. Amikor a Calixtus katakombákban járunk, vagy a hatalmas bazilikákban, de akár a Trevi kútnál, ezekben az épületekben nincs nyoma a gyűlöletnek, csak a hitnek és a lángoló Istenszeretetnek. Ez a „lábmosó” alázat győzte le a büszke császárokat.

3. A csendes, szolgáló szeretet, mind világformáló erő, mely működésének Krisztus nem csak örvend, hanem mindent megtesz a győzelemért, mert ezáltal dicsőül meg a teremtő Atya. Jézus nem a harsány sikert, hanem az Atya megdicsőülését keresi. A csendes, szolgáló szeretet a „világ statikája”, ez az alap, melyre minden épül. Egy építészmérnökkel beszéltem a hatalmas, évezredek óta álló épületekkel kapcsolatban. Elmondta, hogy aki épít, annak ismernie kell a "sziklát" amelyre épít, mert ez - a felszínes nézelődő számára láthatatlan alap - tartja az épületet. Ugyanígy,   a családot, a közösséget és az egész világot a csendes, szolgáló szeretet, a "láthatatlan Szikla", tartja stabilan, egyben a legnagyobb viharok közepette is.

Amikor a nagy bazilikák között járunk, gondoljunk arra, hogy ezek az épületek a „marék porból született” emberek hitéből nőttek ki. Péter és Pál nem voltak „szuperhősök”, csak elhitték, hogy Jézus nevében „nagyobbakat is tehetnek”. Az Egyház úgy ahogy van, a hitből fakadó cselekvés, a kitartó, szelíd szeretet győzelmének a misztériumát tárja elénk, különösen itt a kereszténység szívében, Rómában.

Rómába zarándokló kedves testvéreimet arra biztatom Krisztusban, hogy kérjenek bátran az Atyától kegyelmeket, csodákat: gyógyulást a betegeknek, békét a világnak és tiszta szívet a felnövekvő ifjúságnak.

„Előre nézünk, mert előre megyünk” – az Ő nevében, az Ő erejével! 

Ez a biztatás kísérjen, 

Csaba t.