Evangélium: "„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok."

Jn 14,1

Ez a mai evangélium, a bizalmat és a belső békét ígéri nekünk, amit itt Rómában, az apostolfejedelmek lábánál különösen elmélyíthetünk. 

1. Kereszt és nyugalom – A belső béke paradoxona Jézus nem azt mondja, hogy " ne nyugtalankodjék a szívetek," mert jön Szent Mihály arkangyal és olyan rendet csinál itt a földön, amit ti el sem tudtok képzelni. Sőt ellenkezőleg,  azt mondja, hogy aki utánam akar jönni, az vegye vállára a keresztet és úgy kövessen engem. Paradoxon? A kétezer év alatt hány krízistől, forradalomtól, idegen megszállástól volt hangos Róma? Jézus nem külső rendrakást ígér, és az évezredek alatt nem is küldött lángpallosú kerubokat a pápáknak segítségül, hanem élő hitet, irgalmas szeretetet, belső tartást kér az ő tanítványaitól. A nyugtalanság ellenszere nem a problémák hiánya, hanem az élő hit. Szent Ferenc sem akkor volt a legboldogabb amikor mindenki dicsérte és minden jól ment, hanem akkor, amikor az Alvernán megtapasztalhatta azt a fájdalmat és azt az örömet, amit Krisztus Urunk is átélt a kereszten. Fontos megérteni, hogy nem passzivitást jelent Jézus bátorítása: „ne nyugtalankodjék a szívetek”,  hanem felszabadít az aggodalmaskodás terhe alól. Lám - lám, Krisztus az örökkévalóság reményével erőt adott a keresztényeknek, hogy bátran és nagy lendülettel, aktívan, fegyverek nélkül, a szolgáló szeretet erejével, irgalmas jósággal elfoglalják és átformálják a pogány Rómát, az Egyház központjává.

2. "Atyám házában sok hely van." -  Csakis ezért nem kell nyugtalankodni, mert jut  hely Jézus jobbján mindenkinek! Tanítónk arról az atyai házról beszél, ahol nincs első és utolsó vendég, arról a mennyei lakomáról ahová hivatalosak vagyunk mindannyian, és amit Jézus Krisztus - ahogyan ígéri -  maga készít elő. A Galileai - tenger partján is Ő gyűjtötte a rőzsét átdöfött kézzel, ő gyújtott tüzet, sütött halat és kenyeret tanítványai számára! Nagypéntek fájdalma, húsvét örömünnepe után is, itt a tó partján, ingyen van mindenkinek a finom lakoma! Jézus egyetlen dolgot kérdez: Szeretsz-e engem?  A cél, a közös mennyei lakoma ami felé zarándokolunk, és amit Rómában, a nagy bazilikákban valamilyen szinten meg lehet tapasztalni. Érezni lehet az Egyház szívében, Rómában azt az egyetemességet, amelyben minden nemzet fia otthon érezheti magát. A szentmisén ugyanahhoz az asztalhoz ülhetnek, a kicsinyek és a nagyok, a végtelenül gazdagok, és a szegény hajléktalanok is, a pap által megtérített oltárról, mindenki ugyanazt a "szent falatot" veheti magához!   A mennyországban sincs hierarchia a vendégek között, ott csak kölcsönös elfogadás és jókedvű vidám szeretet van.

3. A nyugodt derű a keresztény mindennapi viselete. Ahogy Szent József helyet készít az ég Urának, Jézus Krisztusnak a maga kétkezi munkájával, úgy Jézus is helyet készít nekünk a mennyek Országában. Ennek a tudata kell, hogy elűzze a félelmet, a szorongást! Hiszünk az Istenben és az Ő Szent Fiában Jézus Krisztusban, és abban is hiszünk, hogy halálunk után lesz hová megérkeznünk. Egy olyan gyönyörű ország vár reánk, amelyről maga a Szentírás mondja: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” (1Kor 2,9) Milyen gyönyörű ez a világ, hegyek, völgyek, tengerek, mennyi virág, és milyen szép, ahogy lehajlik a fiatal édesanya a csöppnyi gyermekéhez, vagy ahogyan a fiatal szerelmes megfogja kedvese kezét? .... Mennyi szépség, érték van ezen a világon és Jézus mégis azt mondja, hogy ez mind semmi ahhoz képest amit én "készítek" azoknak akik szeretnek! 

 4. Miért nem érdemes dühöngeni?Végezetül megosztok  egy „ferences receptet”, egy praktikus tanácsot a mindennapokhoz: Sokszor mondtam a gyerekeknek, ha valaki mond egyetlen dolgot, amit jobban el lehet végezni dühösen, félve, rosszkedvvel, depressziósan vagy pánikolva, mint jókedvvel, derűsen, akkor essünk kétségbe, kezdjünk összetörni mindent, csúfokat kiabálva. De nekem még senki nem mondott egyetlen ilyen dolgot sem. Ezért is mondom, hogy nem érdemes nyugtalankodni, szorongva kétségbe esni. A düh, a pánik és a rosszkedv olyan, mint a rosszul megtervezett ház: összeomlik a súly alatt. A düh csak pazarolja az energiát, kimeritt téged, kontraproduktiv. A derű és a jókedv épít téged, a te közösségedet, Isten gyönyörű Országát, aminek eljöveteléért nap mind nap, Jézus szavaival, a "Miatyánkot" mondva, imádkozunk.

Az igazi szuvenír, amit a  Misszió Tours zarándokai hazavihetnek Rómából, ez:  „Ne nyugtalankodjék a szívetek". Lám, Jézus ott a kereszten is megőrizte lelke nyugalmát, belső békéjét, a mi nevünkben, értünk imádkozva bocsánatot kér: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ha Jézus ráborította volna az asztalt Pilátusra vagy az öreg Kaifásra, akkor most mi nem járnánk hosszan Rómában Krisztus Urunk szebbnél szebb szentélyeit. Ha megtanulunk a mindennapi gondok, krízisek közepette is mosolyogni, - hisz tudjuk, hogy az Atya házában helyünk van -  akkor nem jöttünk el hiába erre a hosszú zarándokútra.

„Előre nézünk, mert előre megyünk” – Ott vár ránk Krisztus Urunk oldalán, az örök élet! Békés szívvel, derűs lélekkel, 

Csaba t.