Evangélium: „Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: »Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.« Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.”

Mk 12,35–37

„Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, .....  nagy népsokaság szívesen hallgatta "A világunk nem alapvetően rossz, csak sokszor naivak, tudatlanok vagyunk, és a gyanakvás miatt hajlunk a rosszra. Figyeljük meg Jézust: Ő nem ítélkezik, hanem bölcsen tanít! Bennünket is arra kér, hogy ne türelmetlenül ítélkezzünk, ha a környezetünkben élők nem úgy teljesítenek vagy viselkednek, ahogy az számukra és mindannyiunk számára áldásos lenne. Harag és veszekedés helyett reményteli szeretettel, türelmesen készüljünk fel a találkozásokra. 

Én mindig amikor valakivel kemény beszélgetésre készülök, tudatosítom magamban, hogy Jézus ezért az emberért is meghalt a kereszten! Azzal akit Jézus annyira szeret, hogy életét adja érte, azzal én nem kiabálhatok, azzal nekem szeretettel, türelemmel kell beszéljek.  Mesterünk példáját követve szép, könnyen érthető történetekkel, bölcs szavakkal és világos érveléssel tanítsunk és magyarázzunk mindaddig, amíg a társunk meg nem érti. 

A 2026-os jubileumi évünk főszereplője, Szent Ferenc, pontosan ezt a jézusi módszert sajátította el. Ő soha nem vitatkozott, nem győzködött senkit erőszakkal, és nem fenyegetőzött büntetéssel. Amikor a hírhedt gubbiói farkas terrorizálta a várost, Ferenc nem fegyverrel vagy átkokkal ment elébe, hanem leült vele, és szép szóval, „Farkas testvérnek” szólítva, békés párbeszédet kezdeményezett vele. Ferenc soha nem a katedráról, magas lóról vagy száraz dogmákkal tanított, hanem a puszta létével, a szelídségével és a tetteivel. A regulájában azt kérte a testvéreitől, hogy ha elmennek a pogányok közé, ne veszekedjenek, ne szítsanak vitát, hanem puszta keresztény létükkel, alázatukkal és jótetteikkel tanítsanak. Egyik leghíresebb mondása így szól: „Hirdesd az evangéliumot mindenkor, és ha szükséges, használj szavakat is!” Mert a legszebb, legérthetőbb példabeszéd mi magunk vagyunk.

Ugyanakkor nekünk is meg kell hallgatnunk a másikat! Legyünk nyitottak az ő érveire és magyarázataira is, hiszen nem tudhatjuk, hogy a Szentlélek neki mit mondott, vagy őt milyen úton akarja vezetni. Ezért is kulcsfontosságú a párbeszédre való állandó készség.Jézusnál nincs vesztes ügy. Szerinte hetvenszer hétszer is ki kell engesztelődnünk, és újra meg újra fel kell vennünk a párbeszéd fonalát. Ő soha nem legyőzni akarja a másképp gondolkodókat vagy a más úton járókat, hanem meggyőzni próbálja őket – szép szóval, bölcs érveléssel. De ha ez mégsem sikerül, akkor azt teszi, amit nekünk is ajánl: lerázza a port a sarujáról, és továbblép. A názáretieknek sem „pitizett”, amikor elutasították, hanem emelt fővel ment tovább Kafarnaumba. Nem állt le végnélküli vitákat folytatva se Herodessel, se Pilátussal. Sokszor a csend a legjobb válasz egy - egy vitás kérdésre!

Gondoljunk arra, hogy Jézus a sírból is visszajön, azért, hogy folytassa a párbeszédet az Őt megfeszitő emberiséggel. Még nagypéntek minden szenvedése sem égeti fel a hidat közte és az őt elítélők  között. Ő most is kész arra, hogy az imádság csendjében veled is elbeszélgessen, sőt, ha kell, segít irgalmasan újratervezni az életedet.Élj a lehetőséggel: tedd le most a gépet és a telefont, és kulcsold imára a kezed,

Csaba t. 

Kép: 25 éves házassági évfordulón ez a pár a templomban, tudatosan megujította a házassági fogadalmat. Mi is újítsuk meg Krisztus iránti lángoló szeretetünket.