Evangélium: "Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában."

Jn 6,51-58

A gyermekekkel az autóban utazva, tegnap elmondtunk egy tized rózsafüzért: „Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatva a méhedben hordoztál.”  Elmagyaráztam nekik, hogy mivel mi is meg vagyunk keresztelve és elsőáldozók is voltunk, valójában mi mindannyian Krisztushordozók vagyunk! Nem kell elméleti teológiákban elvesznünk: az Oltáriszentségben Jézus olyan közel akar jönni hozzánk, mint a Boldogságos Szűzanyához: Történt pedig, amikor ezeket mondta, hogy a tömegből egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog a méh, amely hordozott téged, és az emlők, melyeket szoptál!” Ő pedig így válaszolt: „De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és meg is tartják azt.”

Lk 11,27-28

1. Nem kell irigykednünk a Boldogságos Szűzanyára! Emberileg talán azt gondoljuk, hogy Máriának könnyű volt, hiszen ő fizikailag is a szíve alatt hordozhatta a Világ Megváltóját. De Jézus az Oltáriszentség által megadta nekünk azt a csodát, hogy az Istennel való misztikus egyesülés legszebb és legrövidebb útját járhassuk. A szentáldozásban mi is, akárcsak Mária Názáretben tudatosan igent mondunk Isten hívására és amikor áldozunk, az élő Krisztus valóságosan belénk költözik, és eggyé válik velünk. Ahogy Ő megígérte: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.” Szentáldozás után a mi testünk is élő tabernákulummá, Krisztus-hordozó szentéllyé válik. Csak maradjunk hűségesen meg a kegyelem állapotában. 

2. Induljunk el korunk Erzsébetjeihez! Krisztust befogadni, hordozni nem egy passzív, tétlen állapot. Isten a mi igazi talentumunk. Nem szabad Őt elásnunk; hagyjuk, hogy általunk áldást osszon, jót tegyen, az életet "kamatoztassa" ezen a földön! Gondoljunk csak bele: Szűz Mária, miután az angyali üdvözletben befogadta ugyanazt a Jézust, mint akit mi is magunkhoz veszünk a szentáldozásban, nem zárkózott be a szobájába, hogy magányosan ünnepeljen. Azonnal útra kelt sietve a hegyek közé, hogy meglátogassa idős, áldott állapotban lévő rokonát, Erzsébetet. Nem dől össze a Jézussal való mély kapcsolata attól, hogy mosogat, főz, takarít, vagy a kis keresztelő János pelenkáját öblögeti. Ha mi áldozunk, ha bennünk él az Úr, akkor Máriával együtt nekünk is útra kell kelnünk! Menjünk el korunk Erzsébetjeihez – a magányos idősekhez, a bajban lévő édesanyákhoz, a segítségre szoruló gyermekekhez – szolgáló, tevékeny szeretettel. Vigyük el nekik Azt, aki a szívünkben lakik!

3. A boldogság Krisztus jelenlétéből fakad: Gondoljunk bele Mária helyzetébe: fiatal leányként, egy szegény galileai faluból indul el gyalog, nehéz, poros utakon, biztos anyagi háttér és emberi garanciák nélkül. Mégis, amikor belép Erzsébet házába, felhangzik az ajkáról a legszebb hálaének, a Magnificat: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!”Mária öröme, éneklő békéje és boldogsága nem a jólétből, a luxusból, a kényelemből vagy a földi biztonságból fakadt. Abból a tiszta valóságból táplálkozott, hogy Jézus Krisztus áldott jelenléte és közelsége betöltötte a lényét.  Jézus velünk van, semmi nem hiányzik!

A mai nap útravalója: Szentáldozáshoz járultál?!  Mindegy, hogy mi történik körülötted, te egy két lábon járó szentségtartó vagy, örömmel énekeljünk magnificatot, hála éneket és szolgáljuk szeretettel az embertársainkat.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A csíksomlyói kolostorban, ahol minden hétfőn, mi szerzetesek szentségimádást tartunk, a végén Leander testvér, a ház elöljárója  szentségi áldást oszt.