Szégyellem magamat: harminchét év papság után sincs annyi hitem, hogy legalább egyetlen lépést meg tudjak tenni a Galileai-tengeren. Vagy háromszor is megpróbáltam, de mindig elmerültem. Igaza lehet annak, aki azt mondja, hogy csak azért próbálkoztam ilyen sokszor, mert ilyen meleg vizű tóban még sohasem süllyedtem el.

Ha a ferences kolostorok csillagokat kapnának, a tabhai kolostor legalább tiz csillagos lenne! Miért? Mert egy Jézus Krisztus által megszentelt helyen áll a Szentföldön, a Galileai-tenger (Genezáreti-tó) északnyugati partján. A Tabha név (görögösen Heptapegon, ami hétszeres forrást jelent) a történelemben összeforrt a Péter-primátus templomával és a mellette lévő ferences kolostorral.

Ez a csendes vízpart az egyik legmegrendítőbb újszövetségi esemény helyszíne. Ide hívta – Mária Magdolna által – az apostolokat a feltámadása után az Úr. Itt a parton Ő maga gyűjtött rőzsét, gyújtott tüzet és sütött halat nekik. Itt a templomban mindmáig látható egy hatalmas, lapos kő, „Jézus asztala” (Mensa Christi), hiszen a feltámadt Messiás ezen a sziklán vendégelte meg apostolait a finom sült hallal és kenyérrel.

Itt kérdezte meg Jézus háromszor is a hibáiból és tagadásából felocsúdó apostoltól: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” A tabhai vízparton a feltámadott Mester végül rábízta a nyájat – azokat, akikért a kereszten az életét adta – a „Sziklára” Péterre: „Legeltesd bárányaimat!”

Jn 21,15

Micsoda kegyelem itt megszállni, imádkozni, elmerülni a történelemben, a kegyelemben – és persze a hűs habokban, a tóban is! Ide mindenkinek el kellene jönnie legalább egyszer az életben. 

Szeretettel, 

Csaba t.