Evangélium: „Abban az időben Jézus így beszélt a tanítványokhoz: »Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.«”

Mt 23,8–12

Július 15-én Szent Bonaventura püspök és egyháztanító ünnepét üljük! Ő a ferences rend egyik legnagyobb zsenije, akit méltán neveznek a rend „második alapítójának”, hiszen ő volt az, aki rendfőnökként a Szent Ferenc halála utáni nehéz időkben megőrizte, rendszerezte és intellektuálisan is megerősítette a ferences örökséget. Bonaventura (kitüntető nevén a Doctor Seraphicus, azaz a „Szeráfi Tanító”) teológiájának lényege, hogy az ész önmagában kevés: az ember csak a szeretet szárnyain juthat el Istenhez.

1. A kibontakozás, a nagyság utáni vágy istenadta ajándék!

Világunkban mindenki nagy akar lenni. Ember és állat egyaránt a kör közepére vágyik; tudva vagy tudatlanul, de mindenki szeretné magára irányítani a figyelmet. Az állatok is folyamatosan küzdenek azért, hogy ki legyen a falkavezér. Ezt a vágyat maga az Isten ültette belénk, és ott van mindenben, ami él. Ezt a törekvést nem elfojtani vagy kiirtani kell magunkból, hanem jó irányba fordítani.

- Jézus bátorítóan fordul felénk: Nagy akarsz lenni? A közösséged fontos, megbecsült tagjává szeretnél válni? Nagyszerű! Akarod, hogy megmutassam, hogyan tudsz igazán naggyá, fontossá és nélkülözhetetlenné válni? A válasza tömör és világos: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.”

Szent Bonaventura nagyságáról sokat elárul a következő történet! Párizsban tanított, korának legműveltebb embere volt. Egyszer Egyed testvér, Szent Ferenc egyik első, egyszerű, írástudatlan társa megkérdezte tőle: „Bonaventura testvér! Mi, együgyűek és tanulatlanok, hogyan üdvözülhetünk? Vajon egy egyszerű, szegény, írástudatlan öregasszony is szeretheti úgy Istent, mint te, a teológia nagymestere?” „Egyed testvér – válaszolt a teológia doktora –, egy együgyű öregasszony nemcsak hogy szeretheti Istent, de sokkal jobban és mélyebben szeretheti Őt, mint a világ összes teológusa együttvéve!”Egyed testvér erre kiszaladt a kolostor kapujába, és kiabálni kezdett az utcán elhaladó szegény asszonyoknak: „Örvendezzetek, szegény asszonyok, mert Bonaventura testvér szerint jobban szerethetitek a Jóistent, mint a párizsi egyetem összes doktora!” 

- Bonaventura zsenialitása pontosan abban állt, hogy tudta: az igazi tudás nem a könyvekből, hanem a térdeplő, szerető és szolgáló szívből fakad.

2. Hogyan érheted el – mind kisebbé válva – az igazi nagyságot?

Válaszd azt a feladatot, azt a munkát, amit senki más nem akar elvállalni – még akkor is, ha az téged megterhel, vagy emberileg jelentéktelennek tűnik. Biztos találsz ilyen feladatot, hiszen a közösségekben az ilyen nehéz, háttérben végzett munkák körül soha nincs nagy tolakodás. Kezdetben talán átnéznek majd rajtad, vagy akár ki is kacagnak, de te ne törődj ezzel! Tedd a dolgodat csendes szeretettel, pontosan és hűségesen. Szolgálj nagyvonalúan, alázattal! A közösség idővel óhatatlanul fel fogja fedezni és értékelni kezdi a te pontos, fegyelmezett és kitartó munkádat. Egyre több és fontosabb feladatot fognak rád bízni, mert törvényszerű, hogy aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.

Tanuljunk a ferences rend nagy tanítójától, Szent Bonaventurától, a „mosogató bíborostól”! Amikor X. Gergely pápa 1273-ban bíborossá nevezte ki Bonaventurát, pápai követeket küldött hozzá, hogy átadják neki a bíborosi kalapot, ami akkor is, ma is a legnagyobb világi és egyházi méltóságok közé tartozik. A követek Firenze közelében, a mugellói kolostorban találtak rá Bonaventurára. Az egyház akkori legnagyobb teológusa, a rend generálisa éppen a konyhában mosogatott, és zsíros volt a keze. Amikor megérkeztek a díszes küldöttek a bíborosi jelvényekkel, Bonaventura nem hagyta abba a munkát. Megkérte a követeket, hogy akasszák fel a bíborosi kalapot a kolostor udvarán álló somfára, mert neki még be kell fejeznie a mosogatást, és meg kell szárítania a kezét, hogy méltóan átvehesse az ajándékot. 

- Bonaventura a legmagasabb egyházi méltóságban is megmaradt a „legkisebbek” szolgájának. Nem a pozíciója tette naggyá, hanem az, hogy testvérei szolgálatát alázattal vállalta!

3. Hogyan emelkedhet fel a mind kisebbé váló ember a nagy Istenhez?

Bonaventura leghíresebb művét – „A lélek zarándokútja Istenbe” (Itinerarium mentis in Deum) – az Alverna-hegyen írta, ott, ahol Szent Ferenc megkapta a szent sebeket (stigmákat). Ebben leírja, hogyan emelkedhet fel az ember Istenhez:

„Nem juthatunk el a szemlélődésre másként, mint a megfeszített Krisztus égő szeretete által. [...] Az imádságnak ezen az útján nincs más kiindulópont, mint az, hogy szívünk mélyéből fohászkodjunk a megfeszített Krisztushoz, akinek vére lemossa bűneink szennyét. De ehhez az imádsághoz az embernek kicsivé kell válnia. Úgy kell közelednie, mint a koldusnak, aki elismeri saját szegénységét, s mint a bűnbánónak, aki nem a maga erejében, hanem Isten irgalmában bízik.” Részlet a Bevezetésből: Prologus, 3-4. A könyv online és letölthető formában is elérhető.

Szent Ferenc „kisebb testvérnek” (Frater Minor) tartotta és nevezte magát, mert a társadalom legalsó fokát, a szolgák helyét választotta testvéreivel tudatosan. A ferences kisebb testvéri lét nem gyengeség, hanem szabadság: ahhoz, hogy a lélek felemelkedhessen le kell dobnia magáról a földi nagyság, a vagyon és a rangok súlyát. A ferences szegénység és kisebbség valójában a lélek repülésének a feltétele. Ebből az alázatból született meg az a spirituális nagyság, amely megújította az egész Egyházat.

Házi feladat: Keresd meg ma azt a házimunkát, azt a feladatot a környezetedben vagy a közösségedben, amihez senkinek sincs kedve, és csendben, zúgolódás nélkül, szeretetből végezd el! Válj szavak nélkül, a tetteiddel Krisztus hiteles tanújává!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A Marosszéki Kodály Zoltán gyermekkar a zirci templomban